Egy szívsebész fogadalma A visszautasított hálapénz története
Egy szívsebész, aki nem fogad el hálapénzt. Döntésével a paraszolvencia elleni tiltakozását fejezte ki. Alotti Nasri, a zalaegerszegi kórház osztályvezető főorvosa ma azt mondja, naiv volt, a hálapénz nélkül nem működne a magyar egészségügy.
Alotti Nasri: Nem tiltottam meg senkinek, hogy hálapénzt fogadjon el
- Főorvos úr, ön öt éve úgy döntött, többé nem fogad el hálapénzt. Tartotta magát az elhatározásához?
- Tartottam.
- Milyen autója van?
- Nincs autóm.
- Hány szobás a lakása?
- Nincs saját lakásom. Egy 79 négyzetméteres önkormányzati lakásban élek.
- Vagyis szívsebészként és osztályvezető főorvosként nem tud olyan egzisztenciát teremteni a családjának, amely méltó lenne a társadalmi helyzetéhez.
- Jól mondja.
- Mennyibe kerül ma egy nyitott szívműtét?
- A kórház kalkulációi alapján 1,5- 2,5 millió forint, a műtét típusától és nehézségétől függően.
- Mennyi a hálapénzes tarifa?
- Erre nem tudok válaszolni, ugyan keringenek számok a médiában, de sosem lehet tudni, mennyi valójában. Biztos, hogy széles határok között mozog, mértékét több tényező befolyásolja.
- A keringő összeg kevesebb vagy több, mint az ön havi nettó keresete?
- Feltételezésem szerint kevesebb, de nem firtatom, mások mennyit kapnak.
- Már gyakorló szívsebészként váltott, korábban elfogadott hálapénzt. Mi volt az az élmény, amelynek hatására ilyen súlyos döntést hozott?
- Egy élménysorozat hatására döntöttem így. A legtöbb beteg a műtét előtt vagy után igényt tart rá, hogy találkozzon velem, és mindig igyekszem erre időt szakítani. Sorozatban jöttek hozzám idős emberek, akiknek hullott a könnyük, mert nem volt lehetőségük rá, hogy hálapénzt adjanak.
- Az utóbbi időben sok szó esik a szüléskor fizetett összegekről, de az mégis más, hiszen szülésben ritkán halnak meg. A szívműtéteknél viszont a legnagyobb gondosság mellett is elveszítenek betegeket.
- Ma Magyarországon 3,5 százalék körüli a műtéti halálozási arány. A veszély ott leselkedik, ha nem halál, akkor szövődmény formájában. A szívsebészet veszélyes üzem, de nem mondhatom, hogy a többi nem az.
- A beteg nyilván mérlegeli, hogyha nem ad, esetleg meghal, míg ha fizet, nagyobb esélye lehet, hogy egészségesen távozzon. Itt a hálapénznek jóval nagyobb a tétje.
- Én is így gondolom, de csak az előre elfogadott vagy kialkudott "hálapénz" tesz különbséget beteg és beteg között. Magyarországon a hálapénz furcsa helyzeteket teremt immár ötven éve. Nem szívesen beszélek csak az orvosokról, nem szabad elfelejteni, hogy a beteg gyógyítása során számára láthatatlan kezek működnek közre: altatóorvos, nővérek, radiológus, laborosok.
- A hálapénz nem éri el őket?
- Nem olyan mértékben, és ez súrlódást okoz a kórházon belül, de a szakmák között is.
- Tehát megérkeznek az osztályára a betegek, megbeszélik az árfolyamokat, és azt mondják: a főorvos furcsa szerzet, nem fogad el hálapénzt. A többiek viszont igen.
- Én nem tiltottam meg senkinek. Egyetlen kikötésem: aki előre kér, ezzel a műtétet alku tárgyává teszi, attól el kell búcsúznunk. Erre még nem volt példa.
- Tehát a beteg megtudja, hogy a többi orvosnak pénzt illik adni, míg a főorvosnak nem. Mi történik ilyenkor, megpróbálnak önhöz kéredzkedni?
- Előfordul, hogy a beteg átpártol.
- Anyagi okokból?
- Soha nem fejezték ki, miért. A kardiológus kolléga az értekezleten - ahol a műtétekről döntünk - bemutatja az eseteket. Az első kérdés: van-e a betegnek kötöttsége, választott-e magának sebészt? Amennyiben igen, megkapja, kivéve, ha a műtét nehézsége az illető orvos képességeit jelentősen meghaladja.
- Kapcsolatban áll ez a hálapénzzel?
- Nem. Számunkra a beteg lelki nyugalma a fontos. Ha ő megbízik valamelyik munkatársamban, ezt teljesítenem kell. Amennyiben a beteg nem választott orvost, akkor én döntök, manipulációra nincs lehetőség.
- Mégis, mi a benyomása, a személye vonzóbbá vált-e, mert nem fogad el hálapénzt?
- Megítélésem szerint igen.
- Mi a helyzet a kollégáival? Ők hogy fogadták a döntését?
- Velük ezt soha nem vitattam meg, soha nem szaglásztam utánuk, ki milyen paraszolvenciára tesz szert. Etikailag magas szinten állnak, sok esetben ők sem fogadnak el semmit a betegtől.
- Nem okoz ez önök között feszültséget?
- Nem.
- A láthatatlan kezek még az orvosoknál is kisebb összeget visznek haza. Más szívsebészeteken úgy próbálnak ezen enyhíteni, hogy az orvosok a hálapénzből juttatnak a dolgozóknak.
- Hasonló gyakorlatot kollégáim is folytatnak.
- Mekkora részét osztják szét ennek az összegnek?
- Érzésem szerint legalább harminc százalékát. Ebben nem tudok részt vállalni, támogatóktól próbálok erre lehetőséget teremteni.
- A beosztott orvosaitól kapnak pénzt a szakdolgozók, öntől nem. Rombolja ez a tekintélyét?
- Ha a tekintélyem csak ezen múlik, nem kérek belőle.
- Említette, hogy az öt évvel ezelőtti döntése kísérlet volt.
- Ez oda vezetett, hogy igazat kell adnom azoknak, akik furcsállták az elhatározásomat.
- Élő bizonyítékává vált, hogy hálapénz nélkül nem működik az egészségügy?
- Abszolút. Naiv voltam. Azt hittem, elindíthatok valamit, hamar meglesz a megoldás. Tévedtem. Be kellett látnom, hogy ma Magyarországon a hálapénz élteti az egészségügyi rendszert. Minden ösztönző hiányzik, hogy valaki tisztességesen, kiemelkedően tegyen valamit. Senki ne mondja, hogy ma a hippokratészi eskü elegendő lehetne.
- Az nem elég, hogy a betege meggyógyul?
- Nagyon nagy öröm. Ám mindenkinek meg kell élnie. Ha egyedül lennék, más volna, de a gyermekeimet nem áldozhatom fel.
- Rengeteg értelmiségi van, aki úgy vagy rosszabbul keres, mint ön. Számukra sincs más ösztönző, mint a tisztességes munka öröme.
- Teljesen egyetértek. Minden tiszteletem a pedagógusoké, nélkülük nem lettem volna olyan, amilyen ma vagyok, de az a pedagógusok története.
- Ez pedig az öné.
- A magyar egészségügyé, amelyhez tartozom. A jelenlegi körülmények között, ha megtiltanák a hálapénzt, a kollégáim tömegesen hagynák el a pályát.
- Azt mondta, tarthatatlanná vált a helyzete. Feladja a fogadalmát?
- Nem, de komolyan gondolkozom, hogy esetleg máshol vagy más pályán keressek munkalehetőséget.
- Akár az orvosi pályát is elhagyná?
- Ha muszáj, igen.
- Minden orvosnak az az álma, hogy szívsebész legyen.
- Ez nem biztos - az viszont igen, hogy nincs olyan orvos, aki arról álmodik, hogy nyomorogjon.
- Azt mondta, 3-3,5 a magyar műtéti halálozási átlag. Alotti Nasri főorvos neve mellett milyen adat szerepel?
- 2,2 százalék.
- Ezzel a világ minden vezető szívcentrumában örömmel fogadnák.
- Büszkén mutathatom bárkinek.
- Miért nem megy el? Összehasonlíthatatlanul többet keresne.
A mester és a tanítvány
"Alotti Nasri főorvos úr a jelenlegi társadalmi konvenciókat félredobva, a legszentebb elhatározásból egy fillért sem fogad el. Én nem vagyok ilyen nemes lélek" - így jellemezte korábban lapunknak Papp Lajos professzor egykori tanítványát. A palesztin származású, jordán állampolgárságú 45 éves főorvos egyetemi ösztöndíjasként került hazánkba. Kiemelkedő képességeit jelzi, hogy 39 évesen osztályvezető főorvosa lett a zalaegerszegi kórház szívsebészetének. 1998-ban, Gógl Árpád egészségügyi miniszter paraszolvenciaellenes bizottságának megalakulása idején fogadalmat tett: többé nem fogad el hálapénzt. A négygyermekes családapa osztályvezető főorvosként - számos ügyelettel és készenléti szolgálattal együtt - havi nettó 150 ezer forintot keres, egyetemi feladataiért ezt ötvenezer forinttal egészítik ki.
- Sok orvos el fogja hagyni az országot. Már az is igazolja a gondokat, hogy számos, orvosi diplomával rendelkező személy nem dolgozik az egészségügyben, hanem vigéc lett belőle, üzletel.
- Megoldást hozhat az egészségügyi minisztérium hatpontos terve?
- Csak egy pontból kellene álljon: tisztességes viszonyokat kell teremteni, hogy az orvosokat megbecsüljék, biztosítva legyen az egzisztenciájuk.
- A terv lényege, hogy a beteg, ha önnel szeretné operáltatni magát, legálisan befizethessen egy összeget.
- Ez nem old meg semmit. Mi lesz a többi dolgozóval? A beteg válasszon altatóorvost, radiológust, kardiológust? És mindegyikért fizessen? Egy ember gyógyulása sokunk közös munkájának eredménye. Mi lesz a nővérrel és a szakasszisztensekkel? Ugyanazoknak lenne megkülönböztetett bánásmódban részük, akik ma is kivételezett helyzetben vannak. A pályájuk elején vagy félúton levő orvosok továbbra is hátrányban lennének.
- A kórházon keresztül elfogadna pénzt? Az ön etikai dilemmáját megoldaná?
- Személyes dilemmámat igen.
- Mi a különbség? A beteg vívódik: ha ad, jobban odafigyelnek rá, ha nem, esetleg meghal. Nem mindegy neki, hogy a köpenyzsebbe csúsztatja, vagy a kórház kasszájába fizeti be?
- A beteg szempontjából nincs különbség, az ő kiszolgáltatott helyzetét nem oldaná meg. Ám az első verzióban én a kórház, vagyis a társadalom eszközeivel, államilag megszabott tarifa alapján operálok, s ezenfelül a betegtől pluszjuttatást kapok. Ehhez nincs jogom. A második esetben viszont azok a betegek, akik jó lélekkel adják a hálapénzt, a kórház kasszájába fizetnek be, így az intézmény az én nevemen keresztül jutna bevételhez.
- Vagyis legalább az olyan eseteknek véget vetne, hogy háromszázezret kér a betegétől a szívsebész, és amikor a páciens azt mondja, kisnyugdíjasként honnan vegyen ennyi pénzt, azt a választ kapta: nem baj, majd részletekben törleszti?
- Ha egyetlen fillért kér, akkor is émelyítő, mert nincs hozzá joga.
- Az 1998-as Alotti Nasri is elfogadhatónak tartaná ezt a főorvosi kasszarendszert?
- Azt hiszem, igen. A miniszter úr arról beszél, hogy lépcsőzetesen kell fellépni a hálapénz ellen. Egyetértek, egyik napról a másikra nem lehet megoldani a problémát. A nagy baj, hogy óriási késésben vagyunk, pedig ha az egészségügyiek bérét rendeznék, a szakma megtisztulna, amputálná magáról az erkölcsileg kétes személyeket. De azzal is tisztában vagyok, lényegi intézkedés most sem várható, változatlanul szó sem esik arról, hogyan lehet az egészségügyiek biztonságát megteremteni. A hálapénzzel kapcsolatos bejelentések azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a kórháztörvény Alkotmánybíróság általi megsemmisítéséről.
http://www.hetivalasz.hu/cikk.php?id=8993
((
r.Kende Péter-Mik vagytok ti,istenek?Orvosi műhibák-című könyvét.Ott nem csak hálapénzről van szó,hanem műhibákról,hiábavaló pereskedésekről.Az orvosi társadalom igen-igen be van bástyázva.Rendőrségi embereket is megszólaltat.Semmit sem tehetsz...a baj az,hogy egyik kormány sem mer a hálapénz dolgához komolyan hozzányúlni,a reformnak nevezett újabb és újabb tétova lépések mind suta toldozgatások-foltozgatások.ameddig a paraszolvencia határozza meg az orvosok működését,addig sem a klinikák,sem a feudális viszonyok,sem a műhiba ügyek nem kerülhetnek a helyükre...