Idézet:

---

A helyzet következő. A Fidesz kormány jó évében tudtam négy évre annyi támogatást kapni, mint Olaszországban egy év alatt. Az USA-ban pedig 3-4 hónap alatt használok fel, anyit, amennyi az otthoni négy évre van.

---

Én értem a bánatodat, de nem a kérdésre válaszoltál. A kérdésem az, hogy például a te esetedben és ebben a témában változik-e valami azzal, hogy Magyarország 2004. május 1-vel EU-tagország lett. Tehát 2004. május 1-e után Magyarországon felhasználhatsz-e annyi támogatást, amit az ,,USA-ban pedig 3-4 hónap alatt használsz fel?´´ Ha igen, mi biztosítja ezt?

Idézet:

---

... mindaz, amit idáig kutattunk az alapkutás szintjén finanszírozható nemzeti eszközkkel. Ha azt akarod hogy termék is legyen belőle, akkor alkalmazott kutatás is kell, ami jóval drágább.

---

És még hiszel a mesékben ?

Magyar kuatóként, idahaza akkor tudsz produkálni olyat, amivel a szakma csúcsán ott lehetsz, ha van egy külföldi, lehetőleg USA kapcsolatod, ahova minden évbe hosszabb időre kijutsz. Ahova aztán elküldheted az embereid (és közben fohaszkodsz, hogy azért legalább a fele visszajöjjön).

Ezek egyfajta mutatók.

Idézet:

---

...most már nem feltétlenül kell az USA-ba menni,ha magas színvonalon akarok kutatni és, ha valami kijön belőle, akkor az EU már tud akkora tőkét mozgosítani, hogy...

---

Ez nem Magyarország EU-csatlakozásától függ, s még csak nem is az EU tíz országgal való bövítésétöl.

Idézet:

---

A magyar tudomány számára pl azt jelenti, hogy az amerikaihoz közelítő lehetőségekhez jut.

---

A magyar tudomány idáig is jelen volt az európai tudományos életben. Azon a szinten legalább is igen, amire te gondolsz: A magyar kutatók ott vannak most is legtöbb európai kutatóhelyen.

A vörös maffia hálójában
2004-04-29 13:10

Az a vélemény erősödik bennünk, hogy a volt titkosrendőr vezette magyar kormány legfelsőbb szintjéig vezetnek a szálak, amikor a Kulcsár-gate felelőseit igyekszünk behatárolni. Egyre több információ támasztja ugyanis alá, hogy a K&H brókercégénél történtek szerves összefüggésben állnak a forint elleni támadással.

Egyre inkább az a vélemény erősödik bennünk, hogy a volt titkosrendőr vezette magyar kormány legfelsőbb szintjéig vezetnek a szálak, amikor a Kulcsár-gate felelőseit igyekszünk behatárolni. Egyre több információ támasztja ugyanis alá, hogy a K&H brókercégénél történtek szerves összefüggésben állnak a tavaly január közepén lezajlott forint elleni támadással, amelyet a nemzeti valuták elleni spekulációkról elhíresült J. P. Morgan londoni cége irányított. A "legendák szerint" csak látszólag spekuláltak - értelmetlen módon, a jegybank által könnyen kivédhetően - a forint erősödésére, a cél a magyar kormányzat és a nemzeti érdekeket semmibe véve, a Világbank céljával megegyező módon a forint gyengítése volt. Mivel a független jegybankot képtelenek voltak rákényszeríteni nemzeti valutánk leértékelésére, a száznapos osztogatással felborított költségvetési egyensúlyt forintgyengítéssel akarták helyreállítani, elvéve azt a keveset, amit adtak. És egyúttal lehetővé tenni az exportra termelő külföldi multiknak és a szoci milliárdosoknak a forint leértékeléséből, az árfolyamnyereségből megtetézett tetemes haszon kiszivattyúzását az országból.

Csakhogy első körben, tavaly januárban a jegybank visszaverte a támadást. Könnyű dolga volt, a forint erősödésére spekulálók étvágyát a hazai gyártású pénzpapírral, a forinttal - a jegybanki alapkamat csökkentése mellett - viszonylag egyszerű volt kielégíteni. Ám a spekulánsok forró pénze itt ragadt az országban, csak veszteséggel vonulhattak volna vissza. Legalábbis eleinte így látszott. Azt azonban senki nem gondolhatta komolyan, hogy pont a J. P. Morgan bankház fogja benyelni a kicsiny Magyarország okozta veszteséget. A honi pénzügypolitika vezetői segítettek a spekulánsokon: összevissza nyilatkozgattak, amit a forint hektikus mozgással, a spekulánsoknak kedvező módon hálált meg. De még ez sem volt elég: László Csaba tavaly novemberben azt találta mondani, hogy nem baj, ha a forint tovább gyengül. Szavai nyomán el is kezdett zuhanni a forint értéke. A forró pénzek egy részével együtt László is ment.

De térjünk vissza a tavalyi brókerbotrányra. A "legendák szerint" Kulcsárék a kormány és a jegybank által eldöntött forint elleni támadást visszaverő lépésről kiszivárgott bennfentes információk alapján a forint elleni spekuláción akartak nagyot kaszálni. Ez érthető is, így lehet nyom nélkül nagy haszonra szert tenni. Az már csak hab a tortán, ha a kormány egy rendelettel zöld utat ad a spekulációk technikai lebonyolításához, és még az információk szabad áramlását is tétlenül szemléli. A forint erősödése idején forintra váltottak ismeretlen eredetű eurót a szírek vagy a csókos bankok segítségével. Miután a jegybank a sávközép eltolása nélkül, vagyis kormányzati döntést nem igényelve saját eszközeivel visszaverte a forint elleni első támadást, Kulcsár kuncsaftjai akkorát koppantak, mint a cserebogár a falon. Kétségbeesésükben nyúltak hozzá az autópályacég milliárdjaihoz és a Pannonplast papírjaihoz, így enyhítve a veszteséget. Mindezek tükrében érthető az is, hogy Gyuszi taxis elmondása szerint néhány kuncsaft a szíreket miféle pénzváltási manőverre használta a kritikus időkben.
képviselő ügyvéd irodájában. Ki védhetné meg - az ígéretekhez híven - jobban Kulcsárt, ha nem a miniszterelnök házi ügyvédje? Vagy idézzük fel, hogy a szírek elfogásának hírét a sajtónak kiszivárogtató rendőrség miként üthette nyomát az egyik szír pénzváltónak, vagy hogy a brókerbotrányban kulcsszerepet játszó, titkosszolgálati múlttal terhelt Schönthal Henrik üzlettársa, Bálint Mária már a Pannonplast-botrány kirobbanása előtt lelépett az országból. Vagy arra, hogy a Fővárosi Főügyészség egyik jeles ügyésze egy vágókép leforgatásának ideje alatt miket csevegett Kulcsár Attila a kritikus időszakban a semmiből felbukkant sajtóbéli újdonsült barátnőjének, vagy arra, hogy a Fővárosi Főügyészség idejekorán számolt be az MTI-nek a Schönthal elleni ügyészség által elrendelt állítólagos nemzetközi elfogatóparancsról, amit azután másfél hónapig lázas igyekezettel - égő arccal (vö.: Bárándy híres mondása) - vizsgált, majd visszaadott sürgős átdolgozásra az igazságügyi tárca. Pont ennyi idő kellett ahhoz, hogy Schönthal szépen összecsomagoljon, majd áttegye a székhelyét Floridából Brazíliába, amely országgal nincs aláírt kiadatási egyezményünk.

Eddig és ne tovább! - figyelmeztetjük ezúttal mi a vörös maffia által behálózott bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek felelős vezetőit és Medgyessy Pétert a kormányfő saját, elhíresült mondásával. Mindenkit nem tudnak megfélemlíteni, lejáratni, börtönbe csukni, vagy éppen megvásárolni. Nincs annyi pénz a J. P. Morgan-bankban sem, nincs annyi börtön, és nincs annyi verőember. Előbb-utóbb ki fog derülni az igazság, a vörös maffiának sem több az esélye a sánta kutyánál.

Idézet:

---

A történelemben még soha egyszerre ekkora területet nem csatoltak Magyarországhoz!

---

Ez öniróniának nem rossz.

Tudod, mikor lenne ez igaz? Ha Magyarország diktálná a feltételeket; ha a magyar termékek piaca nöne.

De sajna nem Magyarország diktálja a feltételeket, még befolyásolni is alig tud, s a magyar termékek gyakorlatilag nincsenek jelen az EU-ban, tehát a piac bövüléséröl sem beszélhetünk.

Idézet:

---

stabil fiszetőeszköz. Megyő hamarosan nem tud ócsítani.

---

Nem-e? Ne feledd, hogy a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva.

TERÜLETET!!!

Tegnap este, a zalaegerszegi színházban Kaszás Géza színművész barátunk az alábbi szavakkal köszöntötte a zalaegerszegi és zala megyei közgyűlés tagjait:

Mint aki halkan belelépett...
2004. május 1. 16:26
MNO
Keresztes Lajos
Ha nem is Karinthy által tanácsolt csendben, de vastagon beleléptünk. Miközben cipőnket törölgetjük, talán érdemes a semmitmondó és egyben szánalmas ünnepi szónoklatok meghallgatása helyett, elgondolkodnunk uniós tagságunkról.

(Azt, hogy a szándékolt örömködés legkevésbé Magyarországot hatotta át, még az alapjaiban optimista tudósításokért ideküldött ARD riporterének is feltűnt, amikor kénytelen volt a parti hangulat hiányáról és a vártnál érezhetően kevesebb csápolóról beszámolni. Abszolút mélypontként – az unió budapesti nagykövetét visszhangozva - Aczél Endre, a magyar virtus jó ismerője és régi tisztelője is több optimizmusra szólította fel a szombat reggeli Nap-keltében a széles dolgozói tömegeket.) Miután Magyarország az elmúlt 86 évben nem volt független – legfeljebb gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai külső befolyásoltságunk mértéke változott – így nem létező szuverenitásunkat ezzel az aktussal sem veszíthettük el. Ugyanígy mérhetetlen optimizmus szükséges ahhoz, hogy valaki egy visszafordíthatatlanul hanyatlóban lévő, eszméitől régen megszabadult, kizárólag az anyagi javak fogyasztásában érdekelt szervezethez való csatlakozásban észrevegye „Európa újraegyesítését”. Tény, egy csapatkapitány számára – főként, ha nem megélhetési politikus az illető – hihetetlenül nehéz bevallani, hogy legfeljebb önbecsülésünkért, lelkiismeretünk megnyugtatásáért, a tisztes helytállás tudatáért játszunk ezen az eleve vesztes mérkőzésen. Ebben a kérdésben újraélhető Görgey vívódása, vajon mikor lehet és mikor kell elismerni a vereséget és letenni a fegyvert?

A csatlakozási feltételek ismeretében, mára világossá vált. Csak a régi tagok jólétmaradványainak megőrzésében érdekelt Unió sóherségében még a felvilágosult abszolutizmus alapigazságán – azt a birkát, melyet később nyírni szeretne, előbb táplálni kell - is túltette magát. Itt azonnal a nyírással indítanak, elég emlékezetünkbe idézni, hogy az újak rászorultságuk ellenére kevesebb, mint tizedét kapják a tizenötök támogatásának. Magyarországból – mint a többi tagjelöltből is – a piacra, az olcsó és viszonylag termelékeny munkaerőre, valamint a demográfiai lyukakat betömni képes és viszonylag gyorsan integrálódó bevándorlókra van szüksége a régi tagoknak. A többiek meg foglalkozzanak az általuk befolyásolható egyetlen kérdéssel és komoly arccal voksoljanak arról, hogy Milo, vagy Tommyboy.

S aligha lehetnek kétségeink, hogy az elérhető források mennyisége folyamatosan csökkenni fog, hiszen új, még szegényebb tagjelölteket kívánnak az unióba felvenni, anélkül, hogy a jelenlegi nettó befizetők adakozási kedve megnőne. Elég itt utalni a nettó befizetők által javasolt 1 százalékos kiadásplafonra utalni. Nagyjából ez az az út, ahogyan hazánk viszonylag gyorsan elérheti a mitizált uniós átlagot, nevezetesen számos, még nálunk is szegényebb ország felvételével. A források csökkenésével egy időben a közösségi feladatok szépen növekednek, nem tekinthető véletlennek például, hogy az unió belépésünk előtt néhány nappal megállapodott a menekültek kezelésének ügyéről.

Ezeket a többi tagjelölttel közös nyomorunkat betetőzi egy máshol nem tapasztalható, tragikus jelenség, nevezetesen, hogy a hazai baloldal évtizedek óta a magyar nemzet gyengítésén dolgozik. Felesleges e törekvés mögött külföldi hatalmakat feltételezni, ha a „rejtély” a klasszikus önérdek mezején is. Hiszen már Károlyiék óta meghatározó tapasztalatuk, hogy saját erőből nem jutnak hatalomra, s saját gondolatok híján pozíciójukat importált eszmék helytartóiként stabilizálhatják. Ezért azután nincs olyan kérdés – lásd például a tokaji bor ügyében nagy győzelemként eladott megegyezést – ahol szívós munkával nyert ügyet ne tudnának vereséggé fordítani. Az még a legnaivabb lélekben is gyanút kell, hogy keltsen, ha egy kormánytag a határokon túli magyarokra hivatkozik, mint tette azt Németh Imre. Ráadásul ismerik annyira mindazokat az értékeket, amelyekre az unió épül, pontosan tudják amennyiben maradéktalanul kielégítik a tagállamok befektetőinek igényeit és nem molesztálják szegény túlterhelt EU bürokratákat a határokon túli magyarok nyomorával, akkor gyakorlatilag bármit megtehetnek. Őszintén, érdekel ma valakit az EU Európában Medgyessy Péter múltja?

Az a tény, hogy a kormányban kitört nemzeti konszenzuskeresés óvatosságra int, s azt valószínűsíti a nagy összefoghatnék mögött, hogy a felelősség megosztásának szándéka lapul meg. A kabinet már tudja, a legjobb úton haladunk afelé, hogy már az első évben nettó befizetővé váljunk.

Mint aki halkan belelépett...
2004. május 1. 16:26
MNO
Keresztes Lajos
Ha nem is Karinthy által tanácsolt csendben, de vastagon beleléptünk. Miközben cipőnket törölgetjük, talán érdemes a semmitmondó és egyben szánalmas ünnepi szónoklatok meghallgatása helyett, elgondolkodnunk uniós tagságunkról.

(Azt, hogy a szándékolt örömködés legkevésbé Magyarországot hatotta át, még az alapjaiban optimista tudósításokért ideküldött ARD riporterének is feltűnt, amikor kénytelen volt a parti hangulat hiányáról és a vártnál érezhetően kevesebb csápolóról beszámolni. Abszolút mélypontként – az unió budapesti nagykövetét visszhangozva - Aczél Endre, a magyar virtus jó ismerője és régi tisztelője is több optimizmusra szólította fel a szombat reggeli Nap-keltében a széles dolgozói tömegeket.) Miután Magyarország az elmúlt 86 évben nem volt független – legfeljebb gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai külső befolyásoltságunk mértéke változott – így nem létező szuverenitásunkat ezzel az aktussal sem veszíthettük el. Ugyanígy mérhetetlen optimizmus szükséges ahhoz, hogy valaki egy visszafordíthatatlanul hanyatlóban lévő, eszméitől régen megszabadult, kizárólag az anyagi javak fogyasztásában érdekelt szervezethez való csatlakozásban észrevegye „Európa újraegyesítését”. Tény, egy csapatkapitány számára – főként, ha nem megélhetési politikus az illető – hihetetlenül nehéz bevallani, hogy legfeljebb önbecsülésünkért, lelkiismeretünk megnyugtatásáért, a tisztes helytállás tudatáért játszunk ezen az eleve vesztes mérkőzésen. Ebben a kérdésben újraélhető Görgey vívódása, vajon mikor lehet és mikor kell elismerni a vereséget és letenni a fegyvert?

A csatlakozási feltételek ismeretében, mára világossá vált. Csak a régi tagok jólétmaradványainak megőrzésében érdekelt Unió sóherségében még a felvilágosult abszolutizmus alapigazságán – azt a birkát, melyet később nyírni szeretne, előbb táplálni kell - is túltette magát. Itt azonnal a nyírással indítanak, elég emlékezetünkbe idézni, hogy az újak rászorultságuk ellenére kevesebb, mint tizedét kapják a tizenötök támogatásának. Magyarországból – mint a többi tagjelöltből is – a piacra, az olcsó és viszonylag termelékeny munkaerőre, valamint a demográfiai lyukakat betömni képes és viszonylag gyorsan integrálódó bevándorlókra van szüksége a régi tagoknak. A többiek meg foglalkozzanak az általuk befolyásolható egyetlen kérdéssel és komoly arccal voksoljanak arról, hogy Milo, vagy Tommyboy.

S aligha lehetnek kétségeink, hogy az elérhető források mennyisége folyamatosan csökkenni fog, hiszen új, még szegényebb tagjelölteket kívánnak az unióba felvenni, anélkül, hogy a jelenlegi nettó befizetők adakozási kedve megnőne. Elég itt utalni a nettó befizetők által javasolt 1 százalékos kiadásplafonra utalni. Nagyjából ez az az út, ahogyan hazánk viszonylag gyorsan elérheti a mitizált uniós átlagot, nevezetesen számos, még nálunk is szegényebb ország felvételével. A források csökkenésével egy időben a közösségi feladatok szépen növekednek, nem tekinthető véletlennek például, hogy az unió belépésünk előtt néhány nappal megállapodott a menekültek kezelésének ügyéről.

Ezeket a többi tagjelölttel közös nyomorunkat betetőzi egy máshol nem tapasztalható, tragikus jelenség, nevezetesen, hogy a hazai baloldal évtizedek óta a magyar nemzet gyengítésén dolgozik. Felesleges e törekvés mögött külföldi hatalmakat feltételezni, ha a „rejtély” a klasszikus önérdek mezején is. Hiszen már Károlyiék óta meghatározó tapasztalatuk, hogy saját erőből nem jutnak hatalomra, s saját gondolatok híján pozíciójukat importált eszmék helytartóiként stabilizálhatják. Ezért azután nincs olyan kérdés – lásd például a tokaji bor ügyében nagy győzelemként eladott megegyezést – ahol szívós munkával nyert ügyet ne tudnának vereséggé fordítani. Az még a legnaivabb lélekben is gyanút kell, hogy keltsen, ha egy kormánytag a határokon túli magyarokra hivatkozik, mint tette azt Németh Imre. Ráadásul ismerik annyira mindazokat az értékeket, amelyekre az unió épül, pontosan tudják amennyiben maradéktalanul kielégítik a tagállamok befektetőinek igényeit és nem molesztálják szegény túlterhelt EU bürokratákat a határokon túli magyarok nyomorával, akkor gyakorlatilag bármit megtehetnek. Őszintén, érdekel ma valakit az EU Európában Medgyessy Péter múltja?

Az a tény, hogy a kormányban kitört nemzeti konszenzuskeresés óvatosságra int, s azt valószínűsíti a nagy összefoghatnék mögött, hogy a felelősség megosztásának szándéka lapul meg. A kabinet már tudja, a legjobb úton haladunk afelé, hogy már az első évben nettó befizetővé váljunk.

Idézet:

---

EU követelmény volt pl. a PSZÁF létrehozása.

---