Szekeresről elmondják, hogy "jól szervezi magát", "nem lehet őt leírni" , "mindig bejátszsza az üres erőteret", ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy éremesélyes, ennél többet nem is akar, a túllicittel mindenkor biztosítható egy jó kis alelnökség. A felszínen maradás. Ja, és nem felejtették megemlíteni, mi is történt 1998-ban. (Számláját most már örökké terhelni fogja az állítólag elhibázott kampány.) Lamperthet nem is hozzák szóba. http://www.168ora.hu/article.php?id=2419

`A BRFK megerositette az informaciot , miszerint
betorok jartak a II. kerulet, Rozsadomb, Urberes utcai csaladi hazban.
Az ingatlan Szekeres Imre Mszp-s orszaggyulesi kepviselo tulajdona.
A betorok a kepviselo laptopjat, ket mobiltelefont valamint 180 ezer forint keszpenzt
vittek el.
Eddig a hir.
A sajto honapokig tele volt a kozel 70 eves Torgyan Jozsef Talya utcaban epulo felkesz hazanak
tortenetevel es felveteleivel.
Ha most vetnenek egy pillantast az emlitett
Urberes utcai ingatlanra, konnyen eszrevennek
hogy emellett a Torgyane ha valaha is kesz lesz , maximum kukatarolo lehet. `
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9042344&la=20832215

A fiúk már jönnek is
December 12-én pénteken ? hat nappal az első számla módosított fizetési határidejének lejárta után ? késő délután Vásárhelyi Katalin távozásakor odaszól a Marco Polo ügyeletes recepciósának, hogy hamarosan érkezik egy fax, mindent tegyenek aszerint, ahogy az rendelkezik. A fax-üzenet tanúsága szerint az Ernitus ügyvezetője, Juhászné Fancsali Mária péntek este még szorgalmasan dolgozik, 18 óra 41 perckor maga helyezi a gépbe a Marco Polo ügyeletes recepciósainak nevére küldendő faxot, mely ?zálogjog érvényesítése" tárgyban íródott, s mely szerint 19 percmúlva, azaz 7 órakor a Marco Polo-ban megjelenik az Ernitus nevében eljáró Blaskovits László és a Három DOMŐR Kft. tagjai, akik érvényt kívánnak szerezni az Ernitus zálogjogának. Az eseményekről Molnárék a recepciósok telefonhívásából, majd faxából értesülnek. Az Ernitus megbízottai pontban 19 órakor valóban megjelennek a szállóban, és valóban igyekeznek érvényt szerezni a zálogjognak mind a készpénzre, mind az éttermi készletekre, mind a felszerelési tárgyakra, mind a használati eszközökre, mégpedig úgy, hogy az ingatlan recepciója elé biztonsági őr áll, aki minden mozgást figyel.
Szombat reggel Molnáréknál cseng a telefon. Szekeres Imre leverten közli: ?Sajnálom, ezt már nem tudtam leállítani, fizetni kell." Molnárék mint addig is többször, egyidejűséget ajánlanak: az Ernitus hozza a hosszú távú szerződést, ők pedig az aláírással egy időben fizetnek. Szekeres ehelyett úri becsületszavát adja: ha fizetnek, meglesz a hosszú távú szerződés. Nem jutnak dűlőre, így december 15-re, hétfőre egyeztető tárgyalásban állapodnak.
Molnárék Csankó János ügyvédhez fordunak ? ő ugye egyben az Ernitus felügyelő bizottságának tagja ?, aki értetlenül hallgatja végig a házaspár megmagyarázhatatlan lépéseiről szóló beszámolót. Évtizedes ismeretségük tükrében több óvatosságot és üzleti megfontolást feltételezett volna a házaspárról, semmint hogy jogi biztosítékok nélkül mennek bele mégoly csábos üzletekbe is. Tanácsára Molnárék ? minthogy egyelőre ők az Universum 100 százalékos tulajdonosai ? azonnali hatállyal visszahívják ügyvezetői tisztségéből Vásárhelyi Katalint. Ezzel ugyanis megakadályozhatják további, ellenük irányuló intézkedéseit. Az erről szóló határozattal indulnak a hétfői megbeszélésre.
Az egyeztető tárgyaláson az Ernitus Kft-t Juhász József, az ügyvezető férje és egyben a kft-t alapító DOM Rt. vezérigazgatója és a három nappal korábban a zálogjogot érvényesíteni igyekvő Blaskovits László képviseli. Jelen van még Vásárhelyi Katalin, valamint a Molnár házaspár, Csankó János ügyvéddel. Molnárék ismét előadják, hogy addig nem fizetnek, amíg az opciós jogról is rendelkező hosszú távú szerződést alá nem írják. Az Ernitust alapító DOM Rt.vezérigazgatója akkor hall először az épületre szóló vásárlási opcióról, és arról is, hogy Molnárék csak ennek ígéretében vállaltak a piacinál lényegesen magasabb éves bérleti díjat. Juhászt ekkortól már csak az érdekli, Molnárék vajon mekkora bérleti díjat fizetnének ? opció nélkül. A tárgyalás nem vezet sikerre, de arról még nem esik szó, amiről pedig másnap megérkezik a fax Juhászné aláírásával: az Ernitus ? tekintettel a bérleti díj kifizetésének megtagadására ? azonnali hatállyal felmondja a december 31-én amúgy is lejáró bérleti szerződést, intézkedik a közüzemeknél a szolgáltatások felmondásáról, és az épületet december 31-én víztelenítteti.
Az Ernitus képviselőinek távozása után Molnárék közlik Vásárhelyi Katalinnal, hogy visszahívják ügyvezetői tisztségéből. Katalin az erről szóló taggyűlési határozat átvételét nem hajlandó szignálni, azt Csankó János ügyvéd kénytelen postázni. Az így nyert egy-két nap haladék a későbbi események tükrében nyer jelentőséget. Másnap, december 16-án banki kivonatot kézbesít a posta az Universumnak, mely arról tanúskodik, hogy egy Argonat
nevezetű kft. 2,1 millió forintot utalt át az Universum számlájára, és a pénzt az érkezés napján valaki fel is vette. Molnárék a bankba sietnek. A készpénzt Vásárhelyi Katalin ügyvezető vette fel. Irány a cégbíróság. Ott újabb meglepetés várja őket: az Argonat Kft. ? melynek fő tevékenységi köre hajszálra egyezik az Universuméval ? november 30-án alakult (alapítói Gönczi János budapesti és Boros György sóskuti lakosok), ügyvezetője Vásárhelyi Katalin, székhelye pedig ? a szekszárdi Ernitus írásbeli hozzájárulásával ? a Marco Polo Yoush Hostel Nyár utcai épülete. Az aktus során a Marco Polo épületét az Universumnak kizárólagos használatra bérbe adó Ernitus a bérlő hozzájárulásának kikérésétől eltekintett (pedig megkapta volna, hiszen akkor még Vásárhelyi Katalin az Universum ügyvezetőjeként nyilván aláírta volna a saját új kft-jét befogadó nyilatkozatot). Az ügylet zökkenőmentes lebonyolításához Vásárhelyi Katalin személyes nagyvonalúságára is szükség volt. Mégpedig arra, hogy mint az azonosprofilú Universum Kft. ügyvezetője az őt megbízó tulajdonosok hozzájárulásának hiányában is aláírja a cégbírósághozbeadandó nyilatkozatot, miszerint ?személyemet illetően összeférhetetlenségi ok nem áll fenn".
A felismerések és információk birtokában Molnárék visszapörgetik az idő kerekét. Kiderül, hogy Vásárhelyi Katalin személyes használatában lévő (mint már tudjuk, otthonában található) tárgyak jó időben, már az Argonat megalakulása előtti napokban megindulnak tulajdoni vándorútjuk legújabb állomásai felé, nehogy a 97 januárjában életbe léptetett pénzügyi rendelkezések ? előrelátás híján ? akadályává legyenek az ÁFA visszaigénylésének.
Az újonnan szerzett tudással Molnárék sokra nem mennek már, a következő hetek folyamataiban legfeljebb a náluk 10-20 évvel idősebbek mozogtak volna otthonosan. A február 2-ig még hátralévő másfél hónap alatt ugyanis ? amikor Molnárék végül elhagyni kényszerültek a lezárandó épületet ? mintha visszafordult volna az idő kereke; mintha a sorok
ismét összezárnának; mintha mindegy lenne, hol ki a tulaj, hol ül választott és hol kinevezett képviselő; mintha a jó helyről érkező eligazító szavak nyomán mindenki hadrendbe állna; mintha minden ellenük esküdne össze, és az elképesztő ügyintézési sebesség és következetesség nyomán tankként gázolnának át rajtuk.
Vásárhelyi Katalin mindössze egyszer, december 16-án él azzal, hogy egy nappal előbb nem szignálta visszahívását, mégpedig amikor aláírja a MEVI (korábban Nolda) Rt-ből az Universumba vitt, és újabban az Ernitusnak és az Argonatnak értékesített műszaki és háztartási eszközei utolsó csomagjának adásvételét. A Renault Laguna sorsa addigra már rendeződött, a 16-án érkezett banki számlakivonat 2,1 milliós tétele jelezte, az Argonat ügyvezetője,
Vásárhelyi Katalin ? nyilván megtekintett állapotban ? megvásárolta a gépkocsit az Universum ügyvezetőjétől, Vásárhelyi Katalintól, és mivel a hitelt az adásvételhez ugyancsak Vásárhelyi Katalin nyújtotta az Universumnak, joggal vette fel ő maga készpénzben az átutalt összeget. Egyéb ügyeket személyesen már nem kell intéznie. A következő felvonás szereplői valamennyien kitűnően játsszák szerepüket, és valamennyien nagy hatékonysággal és szorgalommal dolgoznak, munkájukban pillanatnyi fennakadást sem okoznak a karácsonyi ünnepek, a közelgő újév, s ténykedésüket egyetlen esetben sem befolyásolja az, hogy intézkedésük tárgya egy újonnan bevezetett, egyre nagyobb számú külföldit vonzó szálloda.
A következő komikus közjátéktól eltekintve hamarosan véresen komolyra fordulnak a dolgok: Somogyi Imre Kisdorog Juhé-pusztai lakos december 23-án egy 50 (!) fős szekszárdi vadásztársaság számára szállást keres a Marco Poló-ban szilveszterre, majd mivel nem jár sikerrel, feljelentést tesz a tulajdonos Ernitusnál Szekszárdon (az nem késlekedik továbbküldeni a feljelentést a VII. Ker. Önkormányzat jegyzőjének), s egyben bejelenti 200 ezerforintos kártérítési igényét, mivel szállás híján nem tudta elfogyasztani 24 (!) főre előre kifizetett szilveszteri vacsoráját a közeli Orchidea étteremben. Végül kiderül, a Juhé-pusztai Somogyi Imre szilveszter éjszakáján 11 (!) fő társaságában jóízűen megvacsorázott az Orchideában 4.500 Ft/fő áron. Már csak azért is jól érezhette magát, mert az 54.000 forintos
számlát az Ernitus nevére állíttathatta ki. Idézet az Universum ügyvezetője által Majtényi László adatvédelmi biztoshoz írt leveléből: ?? számunkra ismeretlen személyek (?) parkoló személygépkocsikból (CZZ-103 frsz-ú Polski Fiat 126-os, illetve AST-978 frsz-ú Mazda) napi 24 órás megfigyelés alatt tartják a szálloda épületét, illetve a Hostel Marco Polo-ba érkező és onnan távozó személyeket".
Idézet az Universum ügyvezetője által a VI-VII. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán tett bejelentésből: ?? több alkalommal előfordult, hogy több főből álló csoport láthatóan nem fogyasztási céllal érkezett a szálló sörözőjébe (?) gyanúsan viselkedtek, jelenlétükkel félelmet keltve az alkalmazottakban és a vendégek körében?".
Az Ernitus ügyvezetője sem tétlenkedik Szekszárdon. Mindenekelőtt ? még az egyeztető tárgyalás napján, december 15-én ? kiadja az Universum használatában lévő eszközökre vonatkozó leltározási utasítást, és értesíti Molnárékat, hogy a zálogjog érvényesítésére a Nyár utcába rendelt és azóta is ott tartózkodó DOMŐR Kft. tagjainak megbízatása a birtokbavételre is kiterjed. Az Universum Kft-t képviselő Csankó János ügyvéd azonnali hatállyal lemond az Ernitus felügyelő bizottsági tagságáról, még mielőtt megkapná Juhászné Fancsali Mária levelét, miszerint: ?mint fb-tag betekinthet az Ernitus ügyeibe, és az onnan szerzett információkat megoszthatja az ellenérdekű féllel, az Universummal".
(Tegyük hozzá: az alakulás óta eltelt másfél évben sem Csankó János, sem más kinevezett Ernitus fb-tag nem kapott meghívót fb-ülésre, Szekszárdon egyszer sem jártak, jognyilatkozatot ebbéli minőségükben egyetlen alkalommal sem tettek.)
Csankó János segítségével Molnárék december 17-én jognyilatkozatot tesznek, miszerint az 1997. június 15-én kelt szerződést bíróságon megtámadják, és az 1997. január 3-án kötöttet kezelik érvényesnek, s ennek tükrében az Ernitus mindennemű, a bérleti szerződés megszüntetésére vonatkozó lépését törvénytelennek tekintik.
Ernitus ugyancsak még decemberben közli Universummal, hogy semmilyen formában nem kíván tárgyalni a bérleti szerződés meghosszabbításáról, és a VII. kerületi Polgármesteri Hivatalnál soron kívüli eljárást kért a szálloda működési és üzemeltetési engedélyének január 1-jével történő visszavonására, és kérik a dolgozókat értesíteni arról, hogy az épületet december 31-én éjfélkor hagyják el.
Idézet az Universum ügyvezetője által a VI-VII. kerületi Rendőrkapitányságon 97. december 30-án tett bejelentéséből: ?? mai napon több alkalommal telefonáltak ismeretlen személyek, akik megfenyegettek, ha 1997. december 31-én nem távozunk a fenti ingatlanból (?) akkor onnan akár erőszak alkalmazásával is kitesznek bennünket?".
És hamarosan a sötétség
Már az ünnepek utáni első munkanapon, január 5-én megszületik az erzsébetvárosi Polgármesteri Hivatal felszólítása, mely az Universumot szerződésszegőnek tekinti, ezt követi a MATÁV, a vízművek, a gázművek és az elektromosok ? néhány nap leforgása alatt több felelős vállalati szintet megjárt ? döntése, miszerint: ?szolgáltatásaik megszüntetését (az Ernitus által keletkeztetett) tartozásaik megfizetése sem akadályozhatja meg" (!). A kerületi Polgármesteri Hivatal Általános Hatósági Irodájának útvesztőjében eközben néhány napra elakad az Universum január 5-én érkeztetett birtokvédelmi folyamodványa, miközben azonnal a helyes útra talál az Ernitus január 6-án kelt és 13-án érkeztetett birtokháborítás miatt tett bejelentése, s ez utóbbi alapján ki is tűzik a tárgyalást január 26-ra. S bár a hivatal előrelátásának hála, az Ernitust képviselő öt embert, valamint az Universumot képviselő Csankó Jánost aláírásra kész jegyzőkönyv várja, Csankó nem ír alá. Mindez nem akadályozza Budapest VII. kerület Erzsébetváros jegyzőjét abban, hogy 1998. január 26-án ? élve azzal a jogával, miszerint bármely kereskedelmi egységet egy alkalommal 90 napra bezárathat ?, elrendelje a Nyár utca 6. szám alatt működő melegkonyhás vendéglátó-ipari üzlet és szálloda bezárását 1998. február 2-tól május 2-ig, valamint azonnali hatállyal visszaadja azt az Ernitus Kft. birtokába.
Molnárék tehát február 2-án elhagyják a szállodát ? zsebükben a húszmillió forint plusz ÁFA ki nem fizetett bérleti díjjal ?, amit azonnal átvesz a tulajdonos. A vendégek szép lassan elfelejthetik a Marco Poló-t. Annak ellenére is van erre esély, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1998. március 2-án felfüggeszti a Polgármesteri Hivatal Általános Hatáskörű Irodájának január 26-i, a bezárást elrendelő döntését. Az indoklás szerint ugyanis: ?a nem lakás céljául szolgáló helyiségek mögöttes jogszabályi rendelkezése, a lakásbérletre vonatkozó szabályozás, a Ptk. 64. paragrafusa szerint birtokvédelem mindaddig megilleti a bérlőt, illetve a volt bérlőt, amíg a jogerős kiürítési bírósági határozatot végre nem hajtják". A következő tárgyalási nap 1998. március 27-én lesz a PKKB-n, és az Universum által a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumához benyújtott bérleti szerződést támadó keresetet pedig április 9-én már érdemben tárgyalja a bíróság.
Molnárék addig sem unatkoznak. A jövő hétre teljes körű APEH vizsgálatra rendelték az Universum Youth Hostel Kft-t az APEH Petneházy utcai székházába. Volt munkatársaik egyébként várhatóan nem maradnak munka nélkül. Az Ernitus megbízottai jobbnál-jobb ajánlatokkal bombázzák őket. Talán a kilencven napot sem kell kivárniuk, kis szerencsével a szálloda már áprilisban megnyitja kapuit. Vajon Marco Polo lesz a neve?
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=90&na_step=30&t=1000267&na_order=

SZEKERES-SAGA III.
Amint megkezdődött az épületet szállodává átalakító építkezés, a két házaspár folytatta addigi tevékenységét. Molnárék végezték munkájukat a kollégiumokban, Szekeresék pedig jól megérdemelt pihenőre utaztak Egyiptomba. De előbb kértek Molnáréktől egy olyan IS Card-ot amely utazási kedvezményt ad az egyetemistáknak és a múzeumokat is a belépő töredékéért látogathatják vele.
Egy ilyen kártya természetesen némi pénzbe kerül, de Szekeresék ezt is ingyen kapták, sőt az a fura módon Szekrényesi névre állították ki. Működött is minden annak rendje, s módja szerint, mígnem az egyik piramis előtt egy éles szemű beduin ki nem szúrta, hogy ?Szekrényesi" úr már nem az egyetemista korosztályhoz tartozik. De egy jó politikus ennél nehezebb helyzetből is kivágja magát, és azt felelte, hogy posztgraduális képzésen vesz részt.
A közös üzletben viszont csak a következő évben történt érdemi dolog: 1997. január 3-án aláírták az Ernitus Kft. - a Marco Polonak elnevezett ifjúsági szálloda tulajdonosa -, és az üzemeltető Universum Youth Hostels Kft. között a hosszú távú szerződést. Olyan feltételekkel, ahogyan azt Molnárék kigondolták, és Szekeresék elintézték. A szerződés 1997. május 1-től 2004 december 31-ig szólt. A szerződés második pontja szerint az Ernitus üzemeltetésre kiadja a szállodát az Universum Y.H. Kft.-nek, az érintettek által elfogadott konstrukció harmadik pontja szerint pedig az üzemeltető társaság opciót szerez az Ernitus Kft. üzletrészére. (Vagyis fő vonalaiban megvalósult az előző részben említett, nyugati mintát követő konstrukció, hogy először ezzel a hiteltörlesztésnek megfelelő bérleti díjjal visszafizetik az Ernitus által felvett hitelt, majd a nyolcadik-kilencedik évben kifizetik a vételárat, és tulajdonukba kerül - az addigra éppen felújításra szoruló - hostel.) A szerződés szerint az első töredék évre - május elsejétől számítva - 35 milliót forintot + Áfát kellett volna Molnáréknak fizetniük, és megállapodtak, hogy rövidesen elkészül a végleges, a teljes konstrukciót tartalmazó hosszú távú szerződés.
Ennek az új szerződésnek a megkötése viszont az Ernitus miatt - amelynek vezetésével Molnárék még csak nem is találkoztak, mivel a ?kapcsolattartás" végig dr. Vásárhelyi Katalin kezében volt - elmaradt. Sőt, az építkezéssel is csúszott a Dóm Rt., ezért május elseje helyett csak július 8-án nyílt meg a szálloda. (Nagy veszteség volt ez a két hónap kiesés. Ezért szerették volna Molnárék, hogy erre az évre csökkentsék a 35 milliót.)
Időközben elmúlt a Horn Szekeres és a többi szocialista politikus lakásépítkezését firtató halovány sajtóérdeklődés, Vásárhelyi Katalin is lepasszolta vállalatát, a tavaszi képviselői vagyonbevallásban pedig egy szinte puritán családot mutatott ki Szekeres Imre, tehát semmi akadálya nem lehetett, hogy az eredeti terv szerint ötven százalékban tulajdonos legyen a politikus családja is, és neje ismét betöltse az ügyvezető igazgatói posztot. De a tőkebefektetést nem kapkodták el, és Katalin asszonyra is várni kellett, aki azt mondta: előbb még felveszi a végkielégítést előző munkahelyéről, tehát nem állhat gyorsan munkába. Végül július 28-án módosították a társasági szerződést, és Vásárhelyi Katalin alkalmazotti ügyvezető igazgató lett az Universum YH. Kft.-nél, majd október elsejétől átvette a pénzügyek kezelését. (Az év elejétől pedig a MEVI Rt.-től az Universum Y.H. Kft.-hez ?vándoroltak" azon eszközök, amelyekről a Magyar Demokrata 1998. március 19-i számában írtunk részletesen.)
Érdekes helyzet állott elő, hiszen néhány írásban rögzített megállapodás mellett, főleg az gentleman?s agreement biztosította a két család eredeti tervének - a hostel közös tulajdonlása - megvalósulását. Bár Molnárék eddig nem jutottak volna el a Szekeres-család kapcsolatai nélkül, de nem tudhatták meddig ragyog magasan partnerük politikai csillaga, tehát érdekük volt a végleges, hosszú távú szerződés megkötése. (Az eszükbe sem jutott, hogy ne bízzanak benne.) Szekereséknek is el kellett gondolkozniuk azon, hogy egy esetleges választási vereség után is tudnának-e majd szállodatulajdonosokká válni - és bízhatnak-e továbbra is Molnárék szavában, ugyanis az Universum Y.H. Kft-ben végül is nem voltak tulajdonosok. Ezért találkozásaik alkalmával Szekeres Imre nem is mulasztotta el a maga humoros módján emlegetni, hogy semmilyen szállodát sem örökölnek gyermekei, ha Molnárékat véletlenül elüti egy villamos.
A Marco Polo pedig beváltotta reményeiket, hiszen sok vendéget tudtak ide szervezni Molnárék. Az addigi helyzet váratlanul, november 16-án változott meg, amikor Szekeresék magukhoz hívták Molnárékat néhány percre, mert rohanniuk kellett a NATO népszavazás sajtótájékoztatójára. Ekkor tették Molnárék elé a rövid távú - a csak 1997-re vonatkozó - szerződést, amelyben figyelembe vették, hogy lerövidült számukra a szezon és csupán 20 millió Ft. + Áfa bérleti díjat kellett volna fizetniük. Azzal indokolták a sietséget, hogy az Ernitus Kft.-nek igazolnia kell a Postabanknál a bérleti díj csökkentését. Közölték, hogy most már becsszóra elkészül a végleges, a vásárlási opció részleteit is kifejtő hosszú távú szerződés, de addig is... Mivel az Ernitussal csak Vásárhelyi Katalin tartotta a kapcsolatot, valamint bíztak Szekeres Imrében - Molnárék elfogadták az indoklást.
Egy meglepő volt csupán a szerződésben, aminek a rendelkezésükre álló néhány percben Molnárék nem szenteltek elég figyelmet: az iratot antedatálták, hiszen 1997. június 15. dátumot írtak rá. A másik eléjük tett dokumentumon, az Universum YH. Kft. új társasági szerződésén azonban már igen megütköztek. A tulajdoni arányok ugyanis nem az egyszer időlegesen már megvalósult, és addigi megállapodásaik szerinti fele-fele arányban szerepeltek, hanem a cégben dr. Vásárhelyi Katalinnak ugyanúgy 75%-os részesedése lett volna, miként újabb szóbeli megállapodásuk értelmében az egyszer majd birtokolandó szállodában. (Időközben ugyanis Molnárék lemondtak a számukra kedvezőbb tulajdoni hányadról, mert - elmondásuk szerint - ezzel akarták elismerni Szekeresék kapcsolatrendszerének hasznosságát.) Azért nem írták alá, mert átvillant agyukon, hogy ez esetben a többségi tulajdonos akár ki is zárhatja őket az üzletből. Kérték, hogy aláírás előtt jogi szakértőjük átnézhesse. Ekkor érte őket a következő meglepetés: Szekeresék nem adták ki kezükből a szerződést. Tisztázó beszélgetésre nem maradt idő, a politikusnak jelenése volt.
Pedig már az antedatálás is elégnek bizonyult az elkövetkezendőkhöz. Ha ugyanis a valódi, a novemberi dátum szerepel rajta, akkor már az ügyvezetőnek, Vásárhelyi Katalinnak kellett volna aláírnia az egyértelműen előnytelen szerződést...
Mindenesetre a Szekeres-agytröszt továbbra is jól működött, és ha nem sikerült egy váratlan lépéssel megszerezni a kétharmadot, olyat találtak ki, amivel idővel az egészet birtokolhatják. Dr. Vásárhelyi Katalin hamarosan (november 30.) új céget alapított, az Argonat kft.-t, amelynek a székhelyeként a Marco Polo lett bejelentve, és tevékenysége megegyezett az Universuméval. (Ekkor dr. Vásárhelyi Katalin elkövetetett egy olyan hibát, ami egyesek szerint közokirat-hamisításnak minősül: aláírta ugyanis, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, ugyanakkor egy személy nem lehet egyszerre két azonos profilú cég vezetője.) Egyúttal azok az ?eszközök" - amelyek tavasszal bekerültek az Universumba - Katalin asszony intézkedései nyomán elkezdték vándorútjukat az Argonatba és az Ernitusba.
Természetesen Molnárék minderről mit sem tudtak, hiszen néhány nap múlva már külföldön vettek részt egy szakkiállításon, ahonnan Molnárné Papp Judit betegen érkezett haza és sokáig az ágyat nyomta. Közben az új szerződés értelmében az első részlet határideje november végén lejárt (amikor Molnárék még külföldön voltak), végül az Ernitus december 6-ra módosított. (Erről Vásárhelyi Katalin, csak egy hét késéssel értesíti Molnárékat.) Közben Molnárék a végleges hosszú távú szerződést sürgetik, Szekeresék pedig azt, hogy minél hamarabb fizessenek.
December elején Molnárék már több fenyegető telefont kaptak, később felfigyeltek arra is, hogy a szálloda bejáratával szemben egy gépkocsiból fényképeket készítenek az ott megforduló személyekről. Először december 16-én tesznek bejelentést a rendőrségnek, majd január közepéig még kétszer kényszerülnek erre a lépésre.
December 12-én viszont egy olyan alaposan előkészített ?akcióra" került sor, amelyet nem védhettek a még mindig gyanútlan Molnárék. Hazafelé menet dr. Vásárhelyi Katalin szólt a személyzetnek, hogy nemsokára kapnak egy faxot, ne lepődjenek meg, hanem csinálják azt, ami abban áll. Este néhány perccel hét óra előtt meg is érkezett a fax. Az Ernitus ügyvezetője, Juhászné Fancsali Mária küldte Szekszárdról, (ő pénteken ilyen sokáig szokott dolgozni) és az éppen bent tartózkodó két recepciósnak a nevére szólt. (Ebből az világos, hogy a hölgy kiváló távolbalátó képességgel is rendelkezett.) A fax arról szólt, hogy az elmaradt bérleti díj fejében az Ernitus érvényesíti zálogjogát a hotelben található ingóságokra és készpénzre. Pontosan hétkor meg is érkeztek egy őrző védő cég emberei, akik ettől kezdve szemmel tartották a szállodát, nehogy Molnárék elvigyék a berendezési tárgyakat...
Másnap reggel Szekeres Imre jelentkezett telefonon és sajnálkozva közölte, hogy nem tudta megakadályozni a történteket, tehát fizetni kell. Molnár azt válaszolta, hogy amíg nincs hosszú távú szerződés, addig nem fizetnek, különben is bérleti díj irreálisan magas, éppen kétszerese a szokásosnak, amit csak abban a konstrukcióban van értelme fizetni, aminek értelmében nyolc-kilenc év múlva megvehetik a szállodát. Szekeres először azt kérte bízzon benne, mert ha fizetnek, ő garantálja a hosszú távú szerződést. (Érdekes ez a bizalomra való apellálási hajlam. Még 1994. áprilisában készítettem Szekeres úrral interjút, amelyben választási programjuk megvalósulására garanciát ugyan nem tudott adni, de azért bizalmat várt el a társadalomtól.) Majd, miután Molnár ennek már nem dőlt be, a politikus kifejtette, hogy akkor is erkölcsi kötelessége lenne fizetnie, ha nem lesz hosszú távú szerződés. Molnár leszögezte, hogy utolsó ajánlata: a húsz millió és a szerződés egyidejű cseréje. Erre Szekeres lecsapta a telefont.
A Molnár-család ügyvédhez fordult, és a december 15-i eredménytelen egyeztető tárgyaláson (ahol az Ernitust a Dóm Rt. vezérigazgatója, Juhász József képviselte) Molnárék visszahívták Vásárhelyi Katalint az ügyvezetői igazgatói beosztásból. (Ennek ellenére a hölgy másnap még Universum ügyvezetőjeként ír alá, amikor saját tárgyi eszközeinek adásvételét intézi. Ekkor derült csak ki Molnárék számára hogy Vásárhelyi Katalinnak új cége van, ugyanis utána néztek a cégbíróságon, annak a számukra ismeretlen Argonat Kft.-nek, amelyik pénzt utalt nekik...)
Ezután úgy felgyorsultak és megszaporodtak az események, hogy részletes leírásukra hely hiányában nincs lehetőségem, de annak mindannyian örülhetünk, hogy egy szűk körben stílusváltás történt. Feltehetően a Szekeres név hatására, de felfüggesztetett az a régi szokás, hogy a decemberi ?két ünnep között" és közvetlen utána nemigen akaródzik dolgozni, különösen a hivatalokban. Az Ernitus kéri a VII. kerületi önkormányzattól, az Universum működési engedélyének visszavonását a szerződés (mármint az antedatáltatott) lejártára hivatkozva. És láss csodát, január első munkanapján már meg is érkezik a máskor igen komótos önkormányzat felszólítása, hogy szerződésszegőnek tekintik az Universum Y.H. Kft-t. De nem csak ők ilyen szorgalmasak, hanem azok a szolgáltató cégek is (gáz, víz, villany, telefon), amelyekhez az Ernitus nem továbbítja az Universum által fizetett díjakat, és már napokon belül kikapcsolással fenyegetnek. A cégek befizetést az Universumtól nem fogadnak el. Az Elektromos Művek január 12-én még bevételezi az első részletet, de két nap múlva a következőt már nem, sőt az elsőt is visszautalta téves befizetés címén. A Fővárosi Gázműveknél pedig Csallóközi Zoltán igazgató vonta magához az ügyet. Rövidesen még telefonálni sem lehetett az épületből a Matáv ?jóindulata" következtében. Így működik tehát a ?piacgazdaság" a rendszerváltás kilencedik évében hazánk fővárosában...
De még humorosnak tartható események is történtek - stílszerűen szilveszterkor. A személyzet és a vendégek már az esti mulatságra készültek, amikor délben leltározni szeretett volna az Ernitus két munkatársa. Szakmai segítségül az Őrmester Kft. 15 izmos szakemberét is magukkal vitték. Mivel hasonló trükkel foglaltak már el ingatlanokat, Molnárék kihívták a rendőröket, akik akkor még segítettek. (Egy második alkalommal már nem. Ugyanis azért nem léptek fel az Argonat ellen, mert az még bejegyzés alatt álló cég. Több, mint átlátszó, hiszen köztudott, hogy attól még működhet...) Az Ernitus alkalmazottak egyébként még késő este, 23 órakor is visszatértek, mert nem akarták az óévet egy kis leltározás nélkül elbúcsúztatni. Majd azzal akarták kezdeni is másnap, elsején reggel kilenckor is...
Január 5-én aztán Molnárék beadták a szocialista vezetésű VII. kerületi önkormányzathoz a hosszú távú szerződésre hivatkozó birtokvédelmi kérelmüket. Az önkormányzat viszont már az Ernitus korábbi (!) ellenkeresete alapján indította meg a tárgyalást. Mint később kiderült, ezt úgy tudták produkálni, hogy a január 6-án keletkezett (antedatált?) Ernitus-iratot maga a kerület jegyzője vette át január 12-én (ugyanis ott ilyen szorgalmas, mindennel foglalkozó jegyző dolgozik, bár kissé felszínesen, mert aláírása és a dátumbélyegző hiányzott az iratról), míg Molnárék kérelme - hiába volt ötödikei pecsétes érkeztetett példányuk - hosszú bolyongás után csak 13-án került illetékes kezekbe. Az már csak hab az erzsébetvárosi tortán, hogy az önkormányzat már a tárgyalás előtt elkészítette az aláírandó jegyzőkönyvet.
Bár Molnárék minden lehetséges módon próbáltak védekezni (a bíróság beadványukra fel is függeszti a szállodának az önkormányzat részéről január végén az Ernitus birtokába adást elrendelő határozatát), de az Ernitus és a kerületi jegyző koordinációja elég erősnek bizonyult. A hivatalnok élt azon jogával, hogy egy kereskedelmi egységet egy alkalommal három hónapra bezárathat, amire február 2-án került sor.
A kiebrudalt Molnárék közeli ismerősük segítségével megismerkedtek egy jelenleg nem a sajtóban dolgozó újságíróval, aki igyekezett segíteni, és több aktív kollegáját kommendálta a pórul járt házaspárhoz. Ekkor ismét falakba ütköztek Molnárék, immár az újságírókkal együtt. Először az a napilap nem közölte K. A. írását, amelyik egyszer már megégette magát Szekeresné ügyeit firtató cikkével, aztán egy másik - ellenzékinek minősülő - napilap adta vissza. B.I. cikkét pedig saját - ?függetlenségére" oly büszke - hetilapja nem hozta le, de ez már állítólag Szekeresék közbenjárására történt. Mások (pl. A. Z., D.I.) is írtak sehol meg nem jelenhető cikkeket, amelyek február végén eljutottak sok ellenzéki képviselőhöz is. De az ellenzéki politikusok meg sem mukkantak az akkor még működő parlamentben - amit egyesek a történetben szereplő bankkal való jó kapcsolatukkal magyaráznak.
A történetről - egy közös ismerőstől - egyébként már 1996 tavaszán hallottam és idén február végén magam is megkaptam a dokumentumokat (és főleg a pezsgőt, mert igazam lett a végkifejletet illetően) és beszélhettem Molnárékkal. Magam három főszerkesztő visszautasítása után adtam le első, a témával foglalkozó cikkemet a Magyar Demokratának, bár sorozatomban már március 12-én utaltam az eseményre, de akkor még nevek nélkül. Aznap a Kacsa lehozott egy olyan dezinformatív cikket, amely - hangzatos címe ellenére - egyértelműen Szekeresék mosdatása volt. Erről árulkodott, hogy az ott közölt dokumentum csak az ellenérdekelt féltől kerülhetett az újsághoz, hiszen Molnárék nem rendelkeznek vele. Végül a március 19-i számban kezdtem publikálni a Szekeres-sagát. Bár néhány cikk megfordult az ÉS-ben is, csak március 20-án jelent meg végre ott is egy olyan kiváló összefoglaló, amivel már a főszerkesztő is elégedett volt. (Ennek köszönhetően itt most egyes részleteket elhagyhattam.)
Az ÉS összefoglalása után már nem lehetett az ügyet (teljesen) elhallgatni. A Kovács-Tarnói párost Pulitzer díjuk után behívták a Nap-keltébe, ahol volt egy félénk mondat legújabb művükről is. Március 24-én már a Világgazdaság is nekibátorodott, és hírt adott arról, hogy a rendőrség visszautasította a Szekeresné elleni nyomozást köz- és magánokirat-hamisítás miatt. Másnap már a Magyar Hírlap egy publicisztikája is foglalkozott a témával, a Magyar Demokratában megjelent a következő cikk, sőt a Mancs is nekibátorodott egy rövid hír erejéig. (Ebből kiderült, hogy Szekeres nem válaszolt megkeresésükre.) De az ÉS-ben 27-én lehozták Szekeres Imre válaszát. A frakciótulajdonos a jereváni rádió híreihez hasonlította az ÉS cikkét, sajnálkozott, hogy nem kérdezték meg előtte, és megjegyezte. ?ez az általam eddig becsült orgánum a Kacsához és a Magyar Demokratához csatlakozik az ellenem indított politikai célú lejárató kampányban." (Ezzel el is árulta a ?kacsázás" célját: lejáratni a többi lapot.) De hát ő ne tudná, hogy egy politikussal szembeni bármilyen kritika eleve politikai dimenziót kap? Azzal viszont ezt a lapot nem vádolhatja, hogy nem volt kíváncsi ellenérveire. Hetek óta íróasztalán van a Magyar Demokrata interjú kérelme is...
A Népszabadságban is megjelent az első Szekeres-cikk Eörsi István tollából (március 28.), bár a kétfrontos harc jegyében található benne egy Fidesszel és a hozzá közel álló lappal szembeni oldalvágás is. Az SZDSZ egyre erősödő érdeklődését mutatja, hogy a szombati Népszava is beszámolt az előző napi bírósági döntésről. Tudniillik most folytatódott a birtokháborítás per. A VII. kerületi önkormányzat megint kitett magáért, ugyanis nem juttatta el az iratokat, a független magyar bíróság pedig elnapolta a tárgyalást. A választások utánra...
Ez történt lapzártáig. Természetesen várható a visszacsapás. Meg a személyre szabott kellemetlenkedés. Bár villamos még nem ütötte el Molnárékat, az APEH már napok óta vizsgálgatja az Universum Kft. iratait. (Szeretettel várom én is őket.)
Már csak egy kérdésre nem kaptunk választ. Mostanában tervezik aláírni a pártok a választásokra vonatkozó etikai kódexet. Az MSZP részéről vajon kampányának vezetője, Szekeres Imre vesz részt ezen az aktuson?
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=90&na_step=30&t=1000267&na_order=

BUDAPEST, A LAGUNÁK VÁROSA
Valószínűleg nem igen akadt olyan adózási téma az elmúlt években, amivel többet vergődött volna törvényhozásunk, mint a cégautók magánhasználatának kérdésével. Ugyanis az emberek előszeretettel használtak cégtulajdonként feltüntetett autókat saját, személyes célokra, hiszen így az autó fenntartására fordított összegeket költségként számolhatták el. A Pénzügyminisztérium viszont nem szívesen mondott le arról a pénzről, amit ezáltal az adó bevételekből vontak ki az ügyesek. Több kísérlet történt, hogy elkülönítsék a használat jogcímét, de végül is átalány jellegű adót vezettek be - mivel egyértelmű, hogy magánszemély számára jövedelem keletkezik (1996/122. APEH iránymutatás) -, amit cégautó adónak hívnak. (1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 70. §) Azért döntöttek az átalányfizetés mellett, mert nem lehet bizonyítani, hogy milyen mértékben használják az érintettek magáncélra az autót, tehát nem lehet kimutatni, hogy mennyi jövedelmük keletkezik.
Ezt az adót havonta kell annak a cégnek fizetnie amelyik az autót üzemelteti. Ugyanakkor az Szja tv. 70. § (7) szerint ?A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a havonta fizetendő adót a magánszemély fizeti meg." Lehet mentességet is szerezni az adófizetés alól, de csak akkor, ?ha a személygépkocsi tulajdonos (üzemeltető) kifizető a magáncélú használat hiányát az adott személygépkocsira vonatkozó útnyilvántartás és a kilométeróra állás alapján hitelt érdemlően bizonyítja." (1997/131. APEH iránymutatás.)
Természetesen ezzel az átalányadózással még nem zártak be minden lehetőséget, az ügyesek továbbra is ki tudnak bújni az adófizetés alól. Még a politikai elitet is megérintette a probléma, amikor tavaly nyilvánosságra kerültek az országgyűlési képviselők vagyonbevallásai. Emlékezhetünk, hogy akkor milyen jót szórakoztak egyes újságírók cikkeikben azon, hogy a képviselők egy részének családja még autóval sem rendelkezik. Ezt a ?szegénységi bizonyítványt" Pusztai Erzsébet szóvá is tette a parlamentben. Elmondta, hogy a nyilvánosságra hozott okmányokban nem szerepel a családtagok vagyona, a bankszámla és a részvénytulajdon, sőt még a magánhasználatú cégautó sem. De adjuk át a szót a jegyzőkönyv minket érdeklő részének: ?PUSZTAI ERZSÉBET: (...) Ez a törvény és ez a végrehajtás így nem azt a hatást érte el, amit szerettek volna: hogy a kedélyek megnyugodjanak és a gyanakvás csökkenjen, sőt, sajnos éppen az ellenkezőjét. Az a tény, hogy a kormánypárti padsorokban ülő néhány közismert nagyvállalkozó - akik ezt hirdették is magukról mint ügyességük bizonyítékát - vagyonnyilatkozata bár törvényes, de még az általuk használt nagy értékű gépkocsikat sem tartalmazza, hiteltelenné teszi az összes képviselő vagyonnyilatkozatát. (...) a törvény nem azt a hatást érte el, mint amit önök szerettek volna, sőt tovább rombolták a Ház és a képviselők hitelét és tekintélyét.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e valamelyik frakció reagálni erre a napirend előtti felszólalásra. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván."
De nemcsak ott nem reagált rá senki, hanem a sajtó sem kezdett el érdeklődni. (Csupán a Magyar Nemzet 1997. május 14-i száma adott hírt erről a felszólalásról.) Pedig nem lett volna nehéz néhány esetnek utána nézni. Például annak, amit a Népszabadság 1997. május 8. számában is megírtak: miképpen lehetséges, hogy a Szekeres családnak egyáltalán nincs autója. Ugyanakkor széles körben közismert, hogy a szocialista frakcióvezetőt Volvóval hordja sofőrje, felesége pedig egy laguna kék Renault Lagunával közlekedik. Amilyen szűkszavú a politikus vagyonbevallása (csupán a két lakását szerepelteti, de például szó sem esik benne az ott található műtárgyakról) olyan változatos ennek a kék autónak a sorsa. Információink szerint a kocsit és kulcsát még 1995-ben nyújtották át Szekeresné dr. Vásárhelyi Katalinnak. Az autó forgalmi engedélyébe akkor Vásárhelyi Katalin saját cége, a NOLDA Rt. lett bejegyezve. Ettől a cégtől viszont Szekeresné megszabadult - éppen akkor, amikor az összeférhetetlenségi törvény a parlament előtt volt. (Átkozott legyen, ki rosszra gondol!) Bár a NOLDA nevet váltott és MEVI Rt. lett, valamint vidékre is költözött, sőt dr. Vásárhelyi Katalinnak sem maradt semmi köze az időközben végelszámolás alá került céghez - az autó immár MEVI tulajdonként falta a kilométereket. A végelszámolás megindulása előtt két hónappal, 1997 márciusában viszont ?átigazolt" a Renault. Ekkor a NOLDA-MEVI új elnök vezérigazgatója 2 100 000 forintért eladta az Universum Youth Hostels Kft.-nek.(Az adásvétel tanúi Szekeres Imre és dr. Vásárhelyi Katalin voltak.) Nemsokára dr. Vásárhelyi Katalin is követte a személygépkocsit, ugyanis július 28-tól kinevezték a Renault-tulajdonos Kft. alkalmazotti ügyvezető igazgatójává. Ezt a tisztséget december 15-ig, visszahívásáig töltötte be. Azt nem tudni, hogy korábban ki fizette a Renault után a cégautó adót, de az biztos, hogy amíg hivatalosan az Universum Youth Hostels Kft. tulajdona volt, addig ez a cég ilyet nem fizetett. Ugyanakkor a törvényben előírt írásbeli szerződést sem kötött a Renault Lagunát használó dr. Vásárhelyi Katalinnal arról, hogy ő fizetné utána a cégautó adót.
De az autó tulajdonosváltása ezzel még nem ért véget. 1997 december 11-én dr. Vásárhelyi Katalin az Universum Youst Hostels Kft nevében átvett 2 100 000 forintot a Renaultért az Argonat Kft. ügyvezetőjétől, dr. Vásárhelyi Katalintól. (A hölgy ugyanis november végén új céget alapított, az Argonat Kft.-t.) Majd ezt a pénzt dr. Vásárhelyi Katalin felvette az Universum Youst Hostels bankszámlájáról, ugyanis az autó bevitelekor kötött szerződésük értelmében a Kft. a személygépkocsival kapcsolatban nem támaszthatott semmiféle igényt.
De nemcsak ennek a gépkocsinak volt ilyen kalandos sorsa, hanem ?egyéb tárgyi eszközöknek" is. November végétől december közepéig ugyanis dr. Vásárhelyi Katalin Braun 60 9525 szájápolótól kezdve hajszárítón keresztül a különböző bútorokig több tételben számlázott át eszközöket az Ernitus Kft. és az Argonat Kft. számára. (Azért kellett így, időben elcsúsztatva végezni a műveletet, mert ha készpénzfizetéssel ugyanannak a cégnek 15 napon belül számláznak, nem lehet visszatéríteni az áfát.) Még a visszahívása utáni napon, december 16-án is - amikor itt elméletileg már nem volt aláírási joga -, számlázott le tárgyi eszközöket az universumos dr. Vásárhelyi Katalin az argonatos dr. Vásárhelyi Katalinnak. A bútor lista egy része: dohányzóasztal (Ronald Schmitt, 146 000 forint), íróasztalszék (Martin Stoll 200 000 Ft.), szekrénysor (Misura Emme 988 000 Ft.) és például a minőségi hivatali munkában nélkülözhetetlen két falikar (Icaro 62 000 Ft.). Majd dr. Vásárhelyi Katalin hasonló módon vette fel ezt a pénzt is, ugyanis ezekre a tárgyakra is ugyanolyan szerződést kötöttek, mint az autóra. Nehezen is lehetett volna másképpen, hiszen ezek a ?tárgyi eszközök" az Universum Youst Hostels Kft-nél eltöltött hónapok alatt is Szekeresék budai villájának dolgozószobájának voltak megtalálhatóak. Sőt, már akkor is, amikor a NOLDA Rt. még a Vico birodalom Bég utca 3-5 alatti ingatlanában működött. (Népszava 1997 február 18.)
Természetesen a fentebb leírt, etikusnak nehezen nevezhető manőverek hazánkban nem tekinthetők törvénytelennek, sőt bocsánatos stikliknek számítanak. Bár némely kérdésben (cégautó adó, aláírási jog) valószínűleg a bíróság is elismerné, hogy nem a jogszabályoknak megfelelően történtek, de az ilyesmit nálunk nem igen szokták büntetni. Nem is képes jogállamunk ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, hiszen ott van az a sok közüzemi díjat nem fizető, elvetemült megélhetési bűnöző!
A polgár pedig töprenghet. Miért van az, hogy nemcsak az APEH nem tudja nyomon követni hogyan keletkezik a jövedelem - például a cégautók esetében -, de a parlament sem képes olyan vagyonnyilatkozatot előírni saját tagjai számára, hogy követni lehessen általa miképpen is keletkeznek a politikusi vagyonok? Idővel rá kell döbbennie, hogy az adózás alóli kibújás lehetőségeit oly ügyesen kihasználó üzletemberek politikusként valahogy lebénulnak a nagy felelősség súlya alatt, és nem képesek olyan törvényeket alkotni, amelyek arányos közteherviselésre köteleznék a tehetőseket.
De az már kezd megvilágosodni előtte, hogy miért
olyan szegények a villákat építő politikusok.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=150&na_step=30&t=1000267&na_order=