Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc képtelen kisebb-nagyobb diplomáciai botrányok, melléfogások nélkül élni. Hol a szaúdi labdarúgó-válogatott tagjait nevezi terroristának, hol a zsidó vallás templomában értekezik Jézusról, hol a pápát teremti le. Legutóbb az Európai Unió egységes vízumpolitikájával szegült szembe, amikor Pekingben kijelentette, vízummentessé kéne tenni a kínaiak beutazását Magyarországra. Az ötlet a kínos diplomáciai bakitól eltekintve is vérforraló a hazai magyar könnyűipar kétségbeejtő helyzetét és az elszakított magyarok elleni rágalomkampányt figyelembe véve. Úgy látszik, az identitását kereső baloldal tényleg következetesen csak idegen érdekeket képvisel.

Gyurcsány Ferenc ázsiai körútjának másfél napos pekingi látogatásán a kommunista állam több magas rangú vezetőjével találkozott. A kormányfő - akit feleségén, Dobrev Klárán kívül Somogyi Ferenc külügyminiszter, a gazdasági tárcát vezető Kóka János, a közlekedési és hírközlési minisztérium élén álló Kovács Kálmán, a "nemzeti" jelzőt minisztériuma nevéből kiiktatni szándékozó Bozóki András kultuszminiszter és Kolber István regionális fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter is elkísért - úgy vélte, nem az ázsiai ország antidemokratikus, az emberi jogokat semmibe vevő politikai berendezkedésére kell tekintettel lenni, hanem a piaci lehetőségekre. Gyurcsány ezen túl a pekingi Csing Hua egyetemen tartott előadásában fölvetette, hogy el kellene törölni a kínaiak vízumkötelezettségét. "Aki nem megy Kínába, aki nem megy Ázsiába, az rosszat tesz a saját országának", jelentette ki néhány héttel az utazás előtt a kormányfő.

Ezzel a meglepő fölvetéssel két probléma van. Az egyik az, hogy az Európai Uniónak egységes vízumpolitikája van, így a hirtelen ötlet nem egyéb a pekingi hallgatóság szája ízének megfelelő szófordulatnál. Hacsak Gyurcsány nem akar szembemenetelni a nemzetpolitikai ügyekben oly sokszor (tévesen) elháríthatatlan akadályként hivatkozott európai uniós szabályozással. A másik probléma erkölcsi természetű. Nagy kérdés ugyanis, hogy miként magyarázná meg a kormány az elszakított magyaroknak az ellenük irányult kampányt, a "huszonhárommillió román munkavállalóról" szóló frázisokat az adott esetben "több száz millió kínai bevándorló" befogadása után.

Persze abban Gyurcsánynak igazat lehet adni, hogy Kínába is el kell menni. Ez azonban nem azonos azzal, hogy kínaiak millióit csábítsuk Magyarországra.

A szocialista-liberális-rezsim Ázsia iránti vonzalma mindazonáltal nem új keletű. Már Medgyessy Péter is ellátogatott Kínába 2003-ban, ahol a volt kormányfő Gyurcsányhoz hasonlóan meglepő ötlettel állt elő, ugyanis a kommunista országgal szemben fennálló fegyverembargó eltörlését szorgalmazta. Hogy ebből mit profitálna Magyarország, az továbbra is nyitott kérdés, Ázsia békéjének azonban nem biztos, hogy jót tenne az ilyen lépés, a világgazdaság egyik motorjának számító Tajvan ugyanis így is a mindennapos kínai katonai fenyegetés árnyékában él.

Mindenesetre Medgyessy akkori látogatásának hozadékaként egy évvel ezelőtt megnyitotta kapuit Budapesten a magyar-
kínai két tannyelvű általános iskola, amely a volt Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola épületében kapott helyet. Az épületet a fővárossal kötött megállapodás értelmében ötven évig ingyen használhatja az OMSZI Intézményfenntartó Kht., sőt a magyar állam tavaly ötvenmillió forinttal járult hozzá a működéshez, idén pedig hetvenmilliót irányoztak elő. Az oktatás ingyenes, az iskola iránt nagy érdeklődés tapasztalható, számos kínai család íratta be gyermekét az intézménybe. Hazánk kormánypárti politikusai úgy vélték, az iskola alapítása egy hosszú távú stratégia része, amelyből számos gazdasági és társadalmi előnye származik majd Magyarországnak. Hogy melyek ezek az előnyök, arra nézvést nem adtak felvilágosítást.

A hazánkban élő kínaiak pontos számáról mindmáig senki nem tud mértékadó, pontos adatokat. A könnyűiparban érdekelt magyar kisvállalkozók csak azt tudják, hogy ők tönkremennek az olcsó és igénytelen ázsiai kereskedők miatt.

Németh Zsolt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség külügyi kabinetjének vezetője a Demokratának elmondta, önmagában az nem baj, ha egy kormányfő keresi az együttműködés módozatait a dinamikusan fejlődő Kínával, ám ebben az esetben sem lehet szó nélkül elmenni az ázsiai ország társadalmi modellje mellett, s nem lehet úgy tenni, mintha az nem nélkülözné a demokráciát. A vízummentesség fölvetésével kapcsolatban Németh Zsolt úgy vélte, Gyurcsány elfelejti, hogy ez az Európai Unió hatásköre. Ezenkívül nem folyattak ebben az ügyben sem hatástanulmányokat, sem konzultációkat. A vízummentesség ötlete Németh Zsolt szerint ezen túl is abszurd, s az elszakított magyarok elleni kampány tükrében morálisan vállalhatatlan. A fideszes politikus ugyanakkor kiemelte, hogy Japánnal szemben kifejezetten mostoha a magyar külpolitika, pedig a távol-keleti térségben kiemelt partnernek számít a felkelő nap országa. A japán világkiállításon például azért nem vesz részt a kormány, mert a 2009-es kínai rendezvényre kacsintgat.

Bár Japánnal némileg "befagytak" a kapcsolatok, azért az ázsiai térségben vannak még olyan országok, amelyeket Gyurcsány Ferenc nagyon szeret. Ilyen például Vietnam, amelynek hatszázezer forint vissza nem térítendő támogatást nyújtott idén a hatalmas deficittel küzdő magyar költségvetés. A kormányfői gesztus Vietnam modernizációjának beindításához kíván segítséget nyújtani. Remélhetőleg hazánkhoz hasonlóan nemsokára az indokínai országban is dübörög majd a gazdaság, és nagy lesz a jólét...

Ugyancsak magyar költségvetésből finanszírozzák a Sulinet programot Indonéziában. Gyurcsány Ferenc kormánya tizennyolcmillió dolláros exporthitelt biztosít a távol-keleti országban befektető hazai vállalkozások számára. Az internetes befektetések szorgalmazója állítólag Kóka János gazdasági miniszter volt, akinek korábbi cége, az Elender nagy haszonnal vett részt a Sulinet program hazai megvalósításában. Az persze helyes dolog, ha hazai vállalkozások támogatást kapnak befektetéseikhez, de a költségvetés jelenlegi állapotában, amikor szigorú megszorítások, elvonások, pénzügyminisztériumi utasításra történő, úgymond "tartalékképzések" nehezítik a mindennapokat Magyarországon, megkérdőjelezhető az ilyesfajta ázsiai költekezések időszerűsége.

Vannak ugyanakkor olyan politikusok Magyarországon, akik úgy vélik, választóik nem idegen, hanem magyar érdekek képviseletével bízták meg őket. Közéjük tartozik Derce Tamás, Újpest polgármestere, aki valóra váltotta lapunknak adott interjújában tett ígéretét, és kijelentette, hogy az újpesti piacon azok kapnak helyet árusításra, akik ismerik Arany János nyelvét, s tudnak idézni a Toldiból. S ha egy magyar és egy ázsiai árus azonos pályázatot nyújt be a piaci helyre, akkor Derce Tamás számára magától értetődő, hogy a magyar jelentkezőt kell előnyben részesíteni.

Ágy is lehet. S bár kétségtelen, hogy az ázsiai piacok nagy lehetőségeket tartogatnak a magyar gazdaság számára, ez nem jelentheti azt, hogy a magyar költségvetésből kell támogatni a kommunista társadalmi berendezkedésből fakadóan hátrányos helyzetű távoli országok modernizációját, miközben idehaza éppen a csőd felé tart az Országos Mentőszolgálat, s egyes kórházakban takarékosság okán elzárják a meleg vizet. Az ázsiai tapogatózás főként nem jelentheti azt, hogy egy, Európa gazdaságát így is súlyosan veszélyeztető ázsiai kommunista nagyhatalom polgárai előtt föl kell rántani a sorompót. Amelynek a kulcsa egyébként Brüsszelben van. Erkölcsi szempontból pedig teljességgel elfogadhatatlan, hogy Gyurcsány Ferenc most nyelvet öltöget Brüsszelre, miközben egy évvel ezelőtt ugyanoda mutogatott, amikor a saját fajtája felé kellett volna gesztust tennie. Pedig a Kárpát-medencében is nagy lehetőségek kínálkoznak a magyar vállalkozások számára. Vajon mikor jutunk el oda, hogy a magyar kormány nem Vietnamban kívánja megoldani a magyar gazdaság problémáit, hanem mondjuk székelyföldi befektetésekre ösztönzi a hazai cégeket?

Ágoston Balázs
http://64.233.183.104/search?q=cache:y-7kXQzcH8YJ:www.sofar.hu/hu/node/40036+vietnam+:+Gyurcs%C3%A1ny&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=6&lr=lang_hu

"Hogyan lopta ki Indonéziába Gyurcsány a magyar adófizetők pénzét

Előbb egy magánweben jelent meg, majd a napokban emailben is világ körüli útra indult az az okfejtés, amely szerint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök (és talán Kóka János gazdasági miniszter) lenyúlt 900 milliárd forint állami pénzt, hogy azt - baráti üzletembereken keresztül - saját épülésükre Indonéziában fektessék be. A történetnek nemhogy a fele, a tizede sem igaz.

"Megvan a szocialista–szabad demokrata kormány ltal elsíbolt pénz egy része. 880 milliárd forint befektetés Indonéziában. A Gyurcsány-kormány nem tud elszámolni 900-1000 milliárd forinttal. Erről több elemzés is napvilágot látott már. Az ellenzék csak halkan tette föl a kérdést, hogy hol a pénz?... Az ebben a cikkben olvasható információk már megjárták a Magyar Nemzetet, a Hír Tv-t és a Fideszt is, s bár a dolog szerény véleményem szerint egyértelmű, mégsem látott napvilágot."

Így kezdődik az a levél, amely a napokban több forrásból befutott az Index szerkesztőségébe is, és amely egyébként a nibiru.hu-ról származik. Az oldalgazda-levélíró hosszas - és helyenként meglehetősen zavaros - fejtegetésének lényege, hogy "elviekben és papíron Indonéziában van a magyar adófizetők pénze, a valóságban azonban az történt, hogy Gyurcsányék strómanok segítségével elloptak az államkasszából akkori áron közel 900 milliárd forintot." Ami Indonéziában landolt.

Mennyi az annyi?
A 880, 900-1000, illetve 900 milliárd forintként is szereplő összeg négymilliárd dollárból lett magyarítva, hogy hogyan, arról mindjárt, de nézzük előbb, mekkora összeg ez. A mintegy 22 ezer milliárd forintos hazai GDP-hez mérten kapásból négy százalékról beszélünk. Ha ennyivel kisebb lenne a költségvetési hiány, vidáman konvergálnánk az euró felé (így is bőven a határérték felett lenne a hiány, de nem lenne kirívóan veszélyes).

Azaz közel sem lenne szükség Gyurcsány-csomag méretű - a kormányzat számításai szerint 1400 milliárd forintos kiigazítást jelentő - megszorításokra. Ennek a közel kétharmada telne ki 900 milliárdból. Vagy a tb-alapok háromhavi kiadása, mindent egybeszámolva, nyugdíjtól gyógyszeren át a gyedig. Vagy - az elmúlt évek sztrádaépítéseinek 1,5-2 milliárd forintos kilométerdíjaival számolva - majdnem annyi autópálya, mint amennyink most összesen van. És végül: Gyurcsány teljes vagyona 300-szor.

Mi történt? - levélverzió
De miért is lenne Indonéziában az összeg? A fejtegetés alapját egy, a helyi sajtóban tavasszal megjelent hír képezi. A Jakarta Post arról számolt be, hogy magyar befektetők négymilliárd dolláros beruházást terveznek az országban. Az egyik ezzel kapcsolatos szerződés aláírásánál, 2005 júliusában ott volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter is.

Nibiru következtetése: "A 4 millió cunamis dollár véleményem szerint csak egy előleg volt, amiből egy árva centet sem láttak a cunami áldozatai. A 25 millió pedig nem egy soft loan, hanem a vesztegetési pénz további kialkudott része volt. Ez biztosította be, hogy az egyébként politikailag elég zűrös országban a tisztségviselők kellően le legyenek fizetve ahhoz, hogy többé szóban se említsék azt a 4 milliárdot, amit Gyurcsány, Kóka és a még egy tucat jelen lévő ember tettek zsebre."

Mi történt? - valóság
Akkor nézzük: Gyurcsány és Kóka valóban jártak Indonéziában 2005-ben, és - ahogy egyébként ez gyakori - egy üzletember-delegáció is elkísérte őket. A látogatás alatt valóban született beruházásról szóló magánjogi szerződés, a levélben is említett magyar tulajdonú, de egyébként nem Magyarországon bejegyzett cég és Szumátra kormányzója között. Ennek az üzletnek azonban semmilyen módon sem részese a magyar állam, az kötelezettséget sem vállalt és támogatást sem adott a tervezett projektekhez. A projektben, mint azt Ábrahám Gergely az Indexnek elmondta, a GKM információi szerint szerepel egy bánya megnyitása, valamint egy erőmű és egy vasútvonal építése is.

Csak nem akar ez orang-u-tan Gyurcsány oda kimenekülni?

"Már önmagában az is feltűnő, hogy a televíziós és rádiós hírekben egy szó sem hangzott el a kormány és az üzletemberek indonéziai útjáról."

De ez a cikk elég részletesen számol be, nem hinném, hogy ekkorát tévedne: http://www.nibiru.hu/880/berita%20juli.htm

"Hungarian companies to invest $4 billion in South Sumatra

South Sumatra's economy is to receive a massive boost following the signing of an agreement worth about US$4 billion on Monday, between the representatives of Hungarian investors and the province's administration.
Visiting Hungarian Prime Minister Ferenc Gyurcsany and economic and transportation minister Janos Koka, who witnessed the signing of the memorandum of understanding (MOU), said the deal would focus more on the development and construction of infrastructure.

"This morning, an MOU with the South Sumatra administration and representatives of Hungarian businesses was signed to develop power, coal mining, port and rail projects," Koka said at the State Palace.

South Sumatra Governor Syahrial Oesman said the projects would include the exploration of a coal mine in Banyuasin regency, the construction of a railroad from the mine to Bagan Siapi-Api port in Riau province and the construction of a power plant to support the mine.

"The $4 billion investment deal is a breakthrough for us. Usually, the central government deals with every major economic activity in our province. But now, we are managing to do it alone," said Syahrial after accompanying President Susilo Bambang Yudhoyono to meet Prime Minister Gyurcsany at the palace.

Syahrial said the coal mining site in Banyuasin was estimated to have a proven reserve of about six billion tons of coal, while its neighboring site in Muara Enim regency had about 13 billion tons.

He said the coal-fired power plant would have a capacity of about 4,000 megawatt (MG), which was significant given the electricity problem in the province.

The Hungarian government has also pledged to provide about $25 million in soft loans for the natural resource-rich South Sumatra to help develop a highway that would link several business areas in the province with Bagan Siapi-Api port.

Meanwhile, during a joint press conference with the President, Prime Minister Gyurcsany offered the government several of its information technology (IT) products and services, as well as a selection of its military equipment.

"Export of Hungarian products to Indonesia is 10 times smaller than imports from Indonesia. We would be very delighted if Indonesia explored several of our IT products as well as our military equipment industry," said Gyurcsany.

According to Indonesian Minister of Trade Mari Elka Pangestu, Indonesia's direct export to Hungary stands at about $96 million annually, while import from the country is less than $10 million.

Mari said that about 50 percent of Indonesian exports to Hungary was in the form of electronic goods, and the remainder was in the form of agriculture produce and food products.

Hungary, which has a population of about 10 million people, has also appealed to the Indonesian government, as well as its business community, to import wheat from Hungary.

Indonesia imports some five million tons of wheat annually, most of which is Australian.

Mari, however, said that importing wheat from Hungary would require greater effort due to the high transportation costs compared to importing it from neighboring countries.

"I think the products with the most potential for us are processing machinery for our forestry industry and IT products. Hungary excels in those sectors," Mari said.