LMP- Jobbbik

A másik, még tanulságosabb esemény: simor eftársat vállvetve védte puch eftárs és veress jános eftárs/MSZP
valamint nyikos elvtárs/Jobbik.
A ballib médiumok legnagyobb megelégedésére.

Simor egy hazaáruló offshore-gazember, aki ezzel a trükkel még ki is fosztja az országot.

Mindenkit jellemez, hogy kinek szurkol, kivel érez együtt.

Sőt, azt a vezetőt is sürgősen menesztették volna, aki olyan monetáris politikához adja a nevét, amelynek révén öt év alatt ezermilliárd forint kamatot kellett fizetnie a központi banknak.

S el tudjuk képzelni, hogy például az angol jegybank elnöke külföldi offshore-számlákon őrizgeti a pénzét, mindezt kifelejti a vagyonnyilatkozatából, majd miután rajtakapják, nem hajlandó bizonyítékot mutatni arról, hogy itthon leadózta a vagyonát?

Képtelenség lenne, ugye?

Nálunk mégis fordítva történik sok minden. A szavakban a függetlenségéért küzdő jegybankról most fehéren feketén kiderült, hogy már rég odalett a függetlensége. Simor András legújabb botránya azonban ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire más mércével mérnek itthon. Itt a nemzeti bank elnöke nem kér bocsánatot, mert hibázott, mert felhatalmazás nélkül adott ki üzleti adatokat. Nem nyújtja be azonnali lemondását, hanem egy olyan adatszolgáltatási kötelezettségről beszél, amit nem képes bizonyítani. Nem szerepel ilyen szintű és mértékű adatkiadási-vállalás sem a 2008-ban kötött IMF–EU-hitel szerződésében, sem pedig a valutaalap alapokmányában. Háttéralku köttetett talán? Ugyan mi alapján adott ki a Simor vezette jegybank banktitoknak minősülő információkat naponta az IMF-nek?

Hol, kik és milyen formában állapodtak meg arról, hogy milyen rendszerességgel, mely intervallumban, mely bankokról és pontosan milyen adatsorokat kell kiszolgáltatni a valutaalapnak?