1916-ban a románok megtámadták a Monarchiát.
1918-ra vereséget szenvedtek a német-osztrák-magyar-bolgár haderőktől, és tavasszal megkötötték velünk a számukra vesztes Bukaresti békét.
1918 őszére viszont összeomlott a bolgár haderő, Bulgária kapitulált, és a Szalonikiből kiinduló antant haderő hamarosan már Belgrádnál volt.

Akkor bizony volt precedens ilyen jelegű területi revízó jóváhagyására a szövetségesek részéről. Mégpedig Bulgária esetében. A második bécsi döntéssel egyidőben, és azzal megegyező módon Bulgária 1940-ben német-olasz asszisztenciával visszakapta Romániától Dobrudzsa déli felét.

Az angolszászok pedig ennél kevesebbet adtak volna, leírtam hogy kb. mit, északon első bécsi döntés mínusz Kassa, keleten pedig a Partium magyar többségű fele. (Meg esetleg nemzetközi garancia Székelyföldnek a Románián belüli autonómiára)

Idézet:

---

Amit a XX. században magyar részről reálisan el lehetett volna érni, annak a maximuma sajnos az Észak-Erdély -Dél-Erdély megosztás.

---

Még így is messze mi jártunk sokkal jobban, Észak-Erdélyben 1.100.000 román került akkor magyar fennhatóság alá, míg Dél-Erdélyben 400.000 magyar maradt (plusz moldvában 100.000 csángó).

Az angol revíziós elképzelések számunkra ennél háztányosabbak lettek volna. Lényegében egy vastagabb-vékonyabb partiumi sáv visszacsatolásáról lett volna szó, kb. a romániai magyarság egyharmadával. A Királyhágótól keletre minden maradt volna román fennhatóság alatt, Kalotaszeg, a Mezőség, Székelyföld.

JEGYZŐKÖNYV A MÁSODIK BÉCSI DÖNTÉSRŐL

1940. augusztus 30.

Azoknak a megbeszéléseknek során, amelyek Bécsben, 1940. évi augusztus hó 29. és 30. napján Németország, Olaszország Románia és Magyarország képviselői között a Magyarország részére átengedendő területnek Románia és Magyarország között függőben lévő kérdésében folytak, Románia és Magyarország képviselői meghatalmazásaik alapján a birodalmi kormányt és az olasz kormányt felkérték arra, hogy e kérdést döntőbírói határozattal rendezzék. Románia és Magyarország képviselői egyúttal kijelentették, hogy kormányaik ily döntőbírói határozatot minden további nélkül magukra kötelezőnek ismernek el.

Ribbentrop Joachim német birodalmi külügyminiszter és Ciano Galeazzo, Őfelsége Olaszország és Albánia királyának, Etiópia császárának külügyminisztere erre kormányaik nevében és megbízásából kijelentették, hogy készek a román királyi és a magyar királyi kormány felkérésének eleget tenni, és Manoilescu Mihail román királyi külügyminiszterrel folytatott újabb megbeszélés után a mai napon Bécsben, a Belvedere-kastélyban a kért, mellékletével együtt a jegyzőkönyvhöz másolatban csatolt döntőbírói határozatot meghozták, és Románia és Magyarország képviselőinek német és olasz nyelvű kettős példányban átadták.

A román királyi külügyminiszter és a magyar királyi külügyminiszter a döntőbírói határozatot és mellékletét tudomásul vették, és kormányaik nevében újból megerősítették azt a kijelentést, hogy a döntőbírói határozatot végleges rendezésnek elfogadják, és kötelezik magukat annak fenntartás nélkül való végrehajtására.

Kiállíttatott német és olasz nyelven, mindkét nyelven négy-négy eredeti példányban.

Joachim v. Ribbentrop s. k.
Ciano s. k.
Csáky s.k.
Manoilescu s.k.

DÖNTŐBÍRÓI HATÁROZAT

A román királyi kormány és a magyar királyi kormány azzal a felkéréssel fordultak a birodalmi kormányhoz és az olasz királyi kormányhoz, hogy a Magyarország részére átengedendő területnek Románia és Magyarország között függőben levő kérdését döntőbírói határozattal rendezzék. Ennek a felkérésnek, valamint a román királyi kormány felkéréssel kapcsolatban tett annak a kijelentésének alapján, hogy ily döntőbírói határozatot minden további nélkül magukra kötelezőnek ismernek el, Ribbentrop Joachim német birodalmi külügyminiszter és gróf Ciano Galeazzo, Őfelsége Olaszország és Albánia királyának, Etiópia császárának külügyminisztere, Manoilescu Mihail román királyi külügyminiszterrel folytatott ismételt megbeszélés után a mai napon Bécsben a következő döntőbírói határozatot hozták:

1. Románia és Magyarország között végleges határként az ide mellékelt térképbe berajzolt határ állapíttatik meg.(*) A határnak a helyszínen való pontosabb kijelölése román-magyar bizottság feladata lesz.

2. Az ekként Magyarországnak jutó, eddig román területet a román csapatok 14 napi határidő alatt ki fogják üríteni, és rendes állapotukban Magyarországnak át fogják adni. A kiürítés és megszállás egyes szakaszait, valamint egyéb módozatait román-magyar bizottság azonnal megállapítja. A román királyi és a magyar királyi kormány gondoskodni tartozik arról, hogy a kiürítés és megszállás teljes nyugalomban és rendben történjék.

3. Mindazok a román állampolgárok, akik a mai napon Románia által átengedendő területen állandó lakóhellyel bírnak, a magyar állampolgárságot minden további nélkül megszerzik. Jogukban áll hat hónapi határidőn belül a román állampolgárság javára optálni. Azok a személyek, akik ezzel az optálási joggal élnek, a magyar állam területét további egy évi határidőn belül elhagyni tartoznak, és Románia be fogja őket fogadni. Ingó vagyonukat szabadon magukkal vihetik. Ingatlan vagyonukat elköltözésükig értékesíthetik, és a befolyt ellenérétket szintén szabadon magukkal vihetik. Ha az érétkesítés nem lehetséges, Magyarország tartozik őket kártalanítani. Magyarország az optálók elköltözésével kapcsolatos összes kérdéseket nagylelkűen és előzékenyen fogja kezelni.

4. Azoknak a magyar nemzetiségű román állampolgároknak, akik az 1919-ben Magyarország által Romániának átengedett és most Romániánál megmaradó területen bírnak állandó lakóhellyel, jogukban áll hat hónapi határidőn belül a magyar állampolgárság javára optálni. Azokra a személyekre, akik ezzel az optálási joggal élnek, a megelőző, 3. pontban lefektetett elvek alkalmazandók.

5. A magyar királyi kormány ünnepélyesen kötelezettséget vállal aziránt, hogy azokat a személyeket, akik a jelen döntőbírói határozat alapján a magyar állampolgárságot megszerzik, de román nemzetiségűek, az egyéb magyar állampolgárokkal minden tekintetben egyenlőknek veszi. A román királyi kormány ünnepélyesen ennek megfeleően kötelezettséget vállal az állam területén maradó magyar nemzetiségű román állampolgárok tekintetében.

6. Az állami fennhatóság változásából adódó egyéb kérdések rendezése a román királyi és a magyar királyi kormány között közvetlen tárgyalások útján fog történni.

7. Amennyiben a jelen döntőbírói határozat végrehajtása során nehézségek vagy kételyek merülnének fel, a román királyi és a magyar királyi kormány tekintetében közvetlenül fognak megállapodni. Amennyiben valamely kérdésben nem tudnának megegyezni, úgy a kérdést végérvényes eldöntés végett a birodalmi kormány és az olasz királyi kormány elé terjesztik.

Ribbentrop Joachim s. k.
Ciano s. k.

(*) A bécsi döntés értelmében 43 000 km² területet csatoltak Magyarországhoz 2,5 millió lakossal. A Magyarországhoz csatolt területen közel 1 millió román nemzetiségű lakos élt.

A II. Bécsi Döntést orosz nyomás provokálta ki. Az oroszok le akartak jutni a Balkánra ezért be akarták Romániát kebelezni. A románok elleni provokációkat igyekeztek a magyarokkal egyeztetni. Veszályes játszma volt, mert az orosz tervekben az szerepelt, hogy a román hadsereget Magyarország irányába szoritják ki és Budapestig üldözik, ahonnan elfelejtenek kivonulni.

Az orosz terveket Magyarország igyekezett kihasználni. Egyrészt az oroszokkal szinkronban és egyeztetve mozgósitott a román határon, másrészt diplomáciai tárgyalásokat kezdeményezett Turnu Severinben a románokkal a békés határmódositásról. A románok kétségbeesett helyzetbe kerültek. Az ő szövetségesük Anglia volt, aki az adott helyzetben max. az öklét rázhatta. Ezért a románok kezdeményezték Hitlernél és Mussolininál a Bécsi Döntőbiróság összehivását. Anglia értelem szerüen nem válaszolt.