Idézet:

---

Úgy van.
Már az is valami roppant gőgről árulkodik, hogy kijelenti: az állatok ártatlanok.
Hát hogy jövünk mi ahhoz, hogy megítéljük, méghozzá önös érdekeinknek és nyakatekert filozófiáinknak megfelelően a többi élőlényt?

---

*
Úgy van.
A roppant gőgről vagyok hírhedt. Meg arról, hogy egy nyomorult rovart, bogarat is üveggel kitessékelek a lakásból élve, meg hogy úgy gondolom, csak azért, hogy én fölzabáljam, ne öljenek le állatot.
„Az ember a lét pásztora”- mondom gőgösen a gőgös Heideggerrel.
Meg arról vagyok elhíresült, hogy igen könnyen lehet ítélkezni felettem, nem fejtek ki ellenállást, csak most egy kis védő- és búcsúbeszéd engedtessék meg.

És igaz, lehet, hogy nem sokat gondolkodtál a bűn és az ártatlanság fogalmakon,
de mégis rólam statáriálisan önös érdekeidnek és nyakatekert filozófiádnak
megfelelően kitűnten ítéletet hozol. Valóságos csoda.

Most, hogy így kimondtál, lényegemet tekintve meghatároztál, nem is érdemes folytatnom, unalmassá válna, hiszen akár egy egyszerű függvénnyel is leírható lettem, minek ez a sok szenvedés, fölösleges.

„A temetésem lehetőleg olyan legyen
mint a vadász temetése volt
ama olajnyomatú képen
amit gyermekkoromban láttam.
Valamennyi szelíd és vad állat
együtt menetelt a halott kíséretében
és senki sem törte fejét
az örökség becstelen elosztásán.
de hát ők csak állatok voltak
egyik sem tudta mennyi 2 x 2
ki a nagyobb bűnös
aki lop, vagy aki nem ad
hol az elrejtett csapda
hol lakik az isten.
Sajnálom azokat
akiket félrelöknek a táltól
s egy frissen sült kenyeret látnak
nehéz álmukban
az éjszaka mélyén.
Barátom jó barátom
Ezek a mi rokonaink
És én sajnálom őket.”

(Kassák Lajos: Elporzott évek, részlet)