Leghamvasabb gyerekkoromban valamék "kollegám" apja hozott egy félökölnyi darabot valamék öntődéből (ahol adalék lehetett valami ötvözethez), én meg letörtem belőle egy borsónyit, rádrótoztam egy banándugóra, egy másikra meg valami igen vékony huzal-darabot - nagymamám "tűbefűzője" (ki tudja mi volt az, és hogy nézett ki? ) volt az áldozat - és készen volt a detektoros rádió "lelke", maga a detektor. És még néhány ez és az, tekercs, forgókondenzátor, meg egy öreg "fülhallgató" pár kellett hozzá, antenna, föld, és ime, megszólalt: "Tizenkilenc óra harminc perc. Kedves hallgatóink, szerbnyelvű híreink után 20 órakor híreket mondunk... Govori Bugyípestam, govori Bugyípestam... És mondta, mondta... többször élesen hangsúlyozva a "Titova bande"-t is...