A HARMÓNIA KAPUJÁBAN Láttalak szembenézni a halállal,
az élet bilincsei közt -
Láttalak, amint a rettenet
eszeveszett csattanással,
visszakézből arcon ütött -
Az eszmélet vágóhidján, a téboly
emésztő lázai között
testet öltött az iszonyú bizonyosság:
gyáva-gyászt sodorva rád,
léted romjain, eltaszítva,
nem tudnál sírni, mert ma lelked-
könny-forrása mélyebb, mint a kút.
Láttalak az élettel szembenézni,
amikor teremni szólított a Teremtő -
a halál bilincsei közt,
nem kiáltottál, csak a kín
lázrózsái égtek világló arcodon,
szegény örömtelen elkárhozott ember,
akit romlott gyümölcsökkel vetett
vert partra az éden -
Láttam, idegen ablakok mögött,
amikor öklöddel átkoztad a napot.
Láttam, az öröm harsány erőlködését,
amely hozzád bekopogott -
És kivallattam az időt,
mely kifosztott sorsodról hallgatott -
És most itt állok előtted
a harmónia kapujában,
az elveszett éden szétszórt romjain,
s fáj elgondolni, hogy van csönd,
amelyben zene születik - és béke,
mely gyümölcsöt ad a földnek:
ahol a fénnyel rakott mező dúsan terem,
mintha édessége titkát,
benne érlelné néked a föld -
És mosoly világít majd köztetek -
Mert elhiszed -
Most meghív asztalához,
Aki maga-képére teremtett tégedet,
Mert ő az Élet, az Öröm,
Túl minden égi-földi körön
AKI...hajdani, időtlen:
Örök Teremtő -
Im, eljött az idő -
Értetek szól a harang
Isten szeretet rabjai -
Remény és béke veletek -
Evoé, zörgessetek!
És megnyílnak az élet kapui.
..............
A BŰNBAK
Egy ember, akit elátkoztak, -
hamis ígérettel elvarázsolta a csábítás,
hogy őrizze a tolvajok aranyát.
Hiába remény, szerelem, vágy,
egy ember, akit arra ítéltek,
gyűlöljön embertelen, - esztelen
kövesse egy árny halálos rohamát -
Egy ember, aki földig hajolt,
hogy kegyetlen Shylock legyen.
Dániel eszével rabol el Istentől egy-egy napot
mert egyszer Paradicsomában jól lakhatott,
ahol a káin-sors örvénye ragadta el,
egy öreg ember, egy gyermeki Ábel -
Ázázel
a megtagadott, akinek egy templom köveit
kell majd összetörnie, egy napon –
egy arc, egy test
a kereszten, akit arra ítéltek,
véresen csússzon-másszon a hegyen, -
Egy kereszttel egy ember,
aki a népek között a bűnbak
szava Istené
és Atyja templomában ragyog, mint a nap
Pártus és Baálbek titka az olajfák alatt
és a Kabbala-ember, aki maga a Könyv,
Céem, a csillagos ég titkaira tör,
de megöli a gyermeki közöny és a könny -
Az örök Bábel szindróma – Góg és magóg fia -
ősi stigma, a meghasonlott ima -
Isten nem szűnő roppant iga -
egy ajak, egy hang, a mélységek legalján -
Az első
a magasság igazságát dicsőíteni, Melkizedek,
egy ügyész, egy pap
Szálem királyánál nincs fényesebb,
A nap alatt –
Ki volt Ő?
Aki Istennel társalkodott a hegyen?
És mellette egy ember, akit arra ítéltek,
hogy a csúfság legyen, a kereszten -
LEGYEN
a gyalázat, maga a pusztulás:
egy megkövezett és megfeszitett,
halálos kamrákba fojtott szánalmas ember,
homályos tükör – mely hibátlan mint a kör,
egy ember, aki árnyékban él
mégis hatalomra, halhatatlanságra tör,
aki ha megtér a hazugság tengerén
a kegyelem örök ragyogásához,
oly szépségesen, mint déli verőn a nap, -
a prófétával üzen hadat a halál fiainak,
csak igaz szóért cserél az Ég aranyat,
Jézus kopogtat -
Ember, elbirod-e az igazat?