Idézet:

---

hejde írta:
Az ember elfelejtette, hogy része a természetnek, és hogy része az Istennek. Az ősi, kicsit azér' komolyabb vallásokhoz (de már nem a göröghöz) képest az újdonság zsidóéknál az, hogy személyes istent teremt, vagyis szakállas bácsit, aki az emberen kívül létezik. Aztán még felruházza kisebbségi komplexusa minden tünetével és durcás kisgyereket csinál belőle.

---

Az első mondatoddal maximálisan egyetértek. Már a keresztények körében is érezhető az a vágy, ami a hitüket újra összekapcsolná a Kozmosszal:

Idézet:

---

http://www.foek.hu/gaia/gaia362a.htm
THE ECOLOGIST Vol. 30.No 1, January/February 2000 Vincent Rossi: Sacred Cosmology in the Christian Tradition (Szent kozmológia a keresztény hagyományban)

(A szerző keleti-ortodox teológus és környezetvédő, az Epiphany Journal [Vízkereszt...] alapítója. Ez a negyedéves lap a hagyományos keresztény spiritualitással foglalkozik. A kaliforniai, Santa Rosa-i World Stewardship Institute tanára.)
"Where is Life, we have lost in living; where is the wisdom, we have lost in knowledge; where is the knowledge, we have lost in information?" T.S. Eliot (Ferenc Győző fordításában: Hol az Élet, mely életünkben elveszett? Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?)
Eliot fél évszázaddal ezelőtt feltett kérdései ma is élők: a kereszténység elveszítette az ősi bölcsességet, azt újra meg kell találnia. Ez lényeges feladata az életünknek.

A KERESZTÉNY KOZMOLÓGIA VISSZASZERZÉSE
Sokan igénylik, hogy a kereszténység legyen újra a Kozmoszba ágyazva, hogy a vallás jelentsen valós erőt, s adjon erkölcsi és lelki energiát a föld pusztulásának a megállításához. Ez a Teremtésbe való beágyazódás fontos része volt a vallásnak. A korai egyházak ezt a "kozmikus" hitet közvetítették.
Chesterton szerint "a vallás nem templom, ahová belépünk, hanem a Kozmosz, amelyben élünk" - és: "a keresztény eszme nem kipróbálás után lett kiválasztott; nehezen találtunk rá és nem vizsgáltuk meg."
A keleti kereszténységben a lélek üdvözülése kapcsolatos azzal, hogy miként viszonylik a teremtéshez. Az ortodox keresztény hagyomány nem antropocentrikus, hanem "theoantropokozmikus"

---

JHVH-ból (akit Ezsdásék Marduk babilóni "teremtő Isten" átkeresztelése által alkottak meg) a keresztény hagyomány csinált "szakállas bácsit" "Atya" néven:

Pécs, Miasszonyunk zárdatemplom (saját fotó!)

Ezsdrásék csak olyan dolgokat igyekeztek a Folyamatosan Változó Szellemi Valónak (Istennek) tulajdonítani, amivel ez nem rendelkezhet... Erről persze a beavatatlan és laikus tömegek semmit nem tudhattak. Ne felejtsük el, hogy a Tórát is tulajdonképpen erőszakkal kényszerítették a népükre, sok esetben halálbüntetést helyezve kilátásba, ha az általuk alkotott előírásokat meg mernék szegni a hívek...

Ezsdrásék nem kifejezetten konzekvensen alkották meg törvényeiket:

Idézet:

---

Mózes II.
20,13 Ne ölj!

Mózes III.
24,17 Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.
24,21 A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.
http://www.zsido.hu/vallas/tizpar.htm
A Tízparancsolat
"Ne ölj!" - A kategorikus isteni parancs nem részletez semmit, hiszen örökérvényû törvény. Mózes azonban késõbb részletesen kifejti, mi számít gyilkosságnak, mi legyen a vétlen gyilkos jogi helyzete, s hogy ne érvényesüljön a vérbosszú gyakorlata (ezért hozza létre a menedékvárosokat). A "köteles (önvédelmi) háború" során elkövetett öldöklés sem számított gyilkosságnak.

---

A következő idézetben szó sincsen "köteles (önvédelmi) háborúról", hanem kifejezetten hódító háborúkról, melyek mások szolgasorba való juttatását és vagyonuk eltulajdonítását szolgálják, ami bizony egyáltalán nem nevezhető önvédelemnek...:

Idézet:

---

Mózes V.
20,10 Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra.
20,11 Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá.
20,12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül!
20,13 És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind.
20,14 De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr.
20,15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók.

---

Azért mert egy távoli nép városában képesek önvédelemből ellenállni a lakók a hódítóknak, azért úgymond a férfiakat ki kell irtani mind, ha sikerül legyőzni őket?
Az ószövetségi legendák írói megfeledkeztek a Mózes II. 20,13; Mózes III. 24,17; 24,21-ben írottakról?

Istenkeresők Globális Egyháza (I. G. E.)