A világ hagyományosan - de nem a hagyomány alapján! - klasszikusnak látszik, de a legesleg-alapja nem-klasszikus. Akkor hát?Felteszem, a kvantummechanika törvényei mindenre érvényesek, nemcsak objektumokra, de valahogy szubjektumokra is.
Bár tovább lehetne menni... de ha az embernek nincs semmi papírja, a világ lezár előtte. A blokk, a hüllő-ősöktől örökölt hierarchia védelem is, tudom. Nem kellenek fokozatok vagy díjak, elismerések ahhoz, hogy az ember töprengjen és ez valahogy nagy kegyelem.
Biztos vagyok benne: a világ nem játszik arra, hogy megismerhetetlen legyen.
PS: Egyszer Benoit Mandelbrot ismert matematikust, a róla elnevezett fraktál-halmaz névadóját faggatták arról, hogyan dolgozik.
Azt mondta, ha van egy megoldandó probléma, egy egyenlet, felírja egy papírra és leteszi maga elé, nézi, nézegeti, elengedi a fantáziáját, nem sajnálja erre az időt... meditál... A tudós meditál. És egyszer csak megkapja a megoldást. Mindenenen lehet, szabad meditálni, nemcsak a buddhistáknak.
