Nem addig a !
A rend így fest:
Én 5 éves vagyok, az Apukám nemrég múlt 30.
Ő evez.
A kormányosülésen van az úti felszerelés: a fekete agyagkorsóban víz, meg az elemózsia, pokróc.
Én a csónak orrában ülök, jobban mondva fekszem a fenékdeszkán hanyatt és nézem a fölöttem úszó bárányfelhőket.
Ez a rend !
Az Anyukám csinos, mosolygós, fiatal !
Gyönyörű !
Mindenki őt imádja !
Az Apukám 1 sztár, 1 héró !
Nem is lehet fölsorolni a jótulajdonságait !
A Nagymamám nem olyan szép, mint az Anyukám, de még őnála is sokkal jobb !
Ő csak egészen ritkán szid meg, és olyankor rendszerint - ezt férfiasan be kell valljam - neki van igaza !
Nem olyan szép, de ez neki nem is dolga: ő nem az asszony, hanem a nagyasszony !
Ő a család közepe, esze, szíve, motorja !
Mos, süt, főz, takarít, pezseg körülötte az élet !
Mindenkinek mindent megbocsát (kivéve persze néhány megbocsáthatatlan dolgot) !
De, persze, az igazi főnök a Nagypapa !
Az egész élet végsősoron őkörülötte forog, ám ő maga csak ritkán mutatkozik !
Nem folyik bele az élet csip-csup dolgaiba !
Neki is nagyon jó a szíve, de ezt, férfiember lévén, nem illik túlságosan kimutatnia !
Mindent tud és mesél, mesél !
A család többi tagjai nem érnek rá a meséit hallgatni, ezért NEKEM mesél !
Hogyan volt, amikor a Piavénál a lövészárokból figyelték, hogy a bokrot a szél mozgatja-e vagy ellenség ?
Hogy a civilek egyáltalán nem voltak ellenségesek, sőt, a szemrevaló olasz menyecskétől meg lehetett kérdezni, hogy "bella szinyorína, ke szonyáre ?", mire az évődve válaszolt, hogy "nyente dormíre, officsáli tutta notta kántáre !"
És így tovább !
Kétség kívül, a család nőtagjai is angyalok, de a Nagyapa - maga az Isten !
|
