ime: http://216.239.35.100/search?q=cache:e-HRIuj62CEC:www.mkogy.hu/naplo/230/2300091.htm+Csapody+Meruk&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látszik, hogy kifárad a vita, és megint nem a törvényrõl van szó, hanem megint mindenféle oldalvágásról. Kérem szépen, államtitkár úr azt mondja, hogy éppen Zsigmond Attila képviselõtársunk az õ egykori pártjából odakerült vezérigazgató esetét akkor talán nem tartja furcsának? (Dr. Avarkeszi Dezsõ: Ezt én nem mondtam.) Csak azért, mert most merészeli szóvá tenni az MSZP egykori kampányjelöltjének az ügyét? Kérem szépen, ha ezt a logikát megfordítom, akkor arról is szó lehet, mintha akár a Magyar Demokrata Fórum, akár a Fidesz, akár a KDNP, nota bene akár az MDNP most így a vita fáradt részében, ebben a leereszkedõ ágban Alexa-ügyrõl beszélne.
Kérem szépen, nem Alexa-ügyrõl van szó, tehát nem is Sepsey-ügyrõl van szó. Itt arról van szó, hogy a miniszterelnök úr... - és hála a bölcsességnek, vagy hála a politikai kényszernek, amit a Magyar Demokrata Fórum és mások teremtettek a miniszterelnök úr személyi jelöltjével kapcsolatban, hála számos szerencsés körülménynek, ma már nincsen szó Meruk Józsefrõl, ma már arról van szó, hogy a miniszterelnök úr ebben a kérdésben bölcsen meghátrált, és azt mondta, kérem szépen, az MTI gazdasági vezetõje fogja az átalakítást vinni addig, amíg a törvény meg nem születik, addig, amíg a törvénybõl eredõen, ugye a pályázat - éppen az ön általam is idézett, pozitívan idézett megfogalmazása nyomán - kizárja valamely párt, valamely társadalmi szervezet s a többi, s a többi politikai hatásának érvényesítését, és majd akkor lesz egy pályázat, azt meg fogja valaki nyerni, és az lesz majd az új vezérigazgató. Hála istennek, errõl van szó.
Ez a dolog, úgy tûnik, hogy politikailag bár fölösleges és illetlen botrányt kavart, ez a dolog lezárult, tehát most már talán jó lenne az MTI törvénytervezetérõl vitatkozni és nem azt mondani, hogyha Meruk, akkor Sepsey vagy Alexa. Kérem szépen, ez a dolog lezárult a Magyar Demokrata Fórum részérõl; a Magyar Távirati Iroda kérdésérõl van szó, és nem valami kísérletrõl, hogy meghosszabbítsuk az egyébként lejárt mandátumú vezetésnek a kontinuitását, hogy valaki mást hozzunk javaslatba. Nem errõl van szó. Mi azt mondjuk, hogy törvényjavaslat így nem jó, és ezen a dolgon, amit most már remélhetõleg utoljára mondok, túlvagyunk a Meruk-ügyön. Köszönöm szépen.
további érdekességek:
http://216.239.35.100/search?q=cache:f_eunuhCDKkC:www.geocities.com/CollegePark/Field/4538/csak009.html+Csapody+Meruk&hl=hu&ie=UTF-8&inlang=pl
MIÉRT KEZDETT BUDAPEST DEMSZKYVEL?
[LAKOS KÖVETKEZIK ]
Ungár Klára: nagyon örülök, hogy ilyen izgalmakat váltok ki a jobboldalon
Gyakorta látni a Híradóban, de főleg az Objektívben olyan témák feldolgozását, amelyek hazánk válságos helyzetét igazolják. Nem mondhatja tehát senki, hogy a közszolgálati televízió hírműsorai nem kritikusak. Csupán másként, mint az Antall-kormány idején. Akkor, ha két autó összefutott egy alagútban, a riporterek rögtön rohantak Schamschula Györgyhöz, ha pofonvágott valakit egy rendőr Boross Péterhez, ha összedőlt egy műemlék Gyurkó Jánoshoz, és arrogánsan rögtön számon kérték rajtuk a történteket. A nézőkben pedig előbb-utóbb kialakult a „spontán” vélemény: minden rosszért a kormány tagjai a felelősek. Nem is csoda tették hozzá legyintve, hiszen nap mint nap olvassuk, látjuk, halljuk, hogy az ellenzék mennyivel több szürkeállománnyal rendelkezik, mennyivel szakértőbb...
Manapság már nem kötik össze a bemutatott problémákat az illetékes miniszterrel, legfeljebb egy helyettes államtitkárig jutnak el a tévések. Magam legalábbis nem láttam még egyetlen olyan riportot sem rendőri visszaélésről, netán vasúti balesetről, amelyben felvetették volna Kuncze Gábor, avagy Lotz Károly személyes felelősségét. Azt pedig még elképzelni sem tudom, hogy a közoktatás sanyarú helyzetével zaklassa a tévé Magyar Bálintot.
Ezért lepődhet meg a figyelmes néző, ha a kivétel mégis próbára teszi a szabályt, és egy minisztert a TV-ben szembesítik a problémával. Erre az évek óta az első példát azon a bizonyos szeptemberi napon láttunk először, amikor Suchman Tamást is kérdőre vonták sikerdíj parlamenti felvetése után. A folytatás közismert, a miniszternek mennie kellett. A következő ilyen esetet az Objektívben regisztrálhattuk [a "Csak úgy"-ban is méltányolt kiváló riport főhőse, a megégett debreceni kisgyermek elhunyta apropóján]. Bánó András elmondta, nyolcmillió forint gyűlt össze közadakozásból, csupán a Népjóléti Minisztérium — vagyis közvetve a miniszter — által megígért pénz nem érkezett meg hetekig. Mit ad Isten, Szabó György két nap múlva lemondott. (Nagy problémát okozott ezen lépésével a hazai sajtónak, hiszen napokig találgatták, a jubileumi tizedik minisztercsere következik, vagy már a tizenegyedik?) A néző pedig máson töprengett. Vajon olyan jól értesült volt a szerkesztőség, hogy tudta mi fog történni és ezért a volt ez nagy bátorság? Netán magukba szálltak és ettől fogva nem lesz tabu a minisztereket kritizálni?
Mindenesetre 8-án, pénteken ismét kritikus riport volt, meglepő befejezéssel, és ismét az Objektíven. Azon tavaszi eset utózöngéiről van szó, amikor éber államunk kiirtott 42 hektár alma ültetvényt, mintegy negyvenezer almafát megsemmisítve. Az ok a tűzelhalás nevű betegség volt. Ekkor hektáronként kétmillió forintot (összesítve egy Tocsikot) ígértek a 104 nyárszentlőrinci gazdának az almaszüret idejére. (Sokan közülük korábban az OTP-től vettek fel magas kamatozású kölcsönt, amelyet továbbra is fizetni kell.) Mára már csak háromszáz millió forint kártérítésről van szó. De csak szó, mert pénzt még senki sem látott. Az egyik gazda szerint jogállamban ilyen nem képzelhető el, egy hölgy pedig felvetette: mi lenne ha a miniszter sem kapná meg a fizetését. Több se kellett az Objektívnek, felmentek a miniszterhez. Lakos László széttárta karjait és a következőket mondta: „Ha Isten megadja a jövő csütörtökön már lesz jogosítványom arra, hogy megkapják a pénzt.” A riporter nem is hallgatta el, hogy a Pénzügyminisztérium szava a döntő. Ebben a kérdésben is — teszi hozzá magában a néző. Aztán — csak úgy — végiggondolja a történteket. Lakos, bár elődeihez képest igyekezett védeni az agrárium érdekeit, de nem tudta integrálni a mezőgazdaságért küzdő erőket. Államtitkára, az SZDSZ-es Kiss Zoltán újabban többször kritizálta, sőt már a lemondást fontolgatja. Persze jócskán vannak ellenerők is, hisz a Nyugatnak nem érdeke az erős magyar mezőgazdaság, mert a csatlakozáskori állapotot kellene megőrizni. Az ottani gazdáknak pedig nem hiányzik a minőségi konkurencia. Ezért nekik az lenne a legjobb, ha az EU-ba történő belépésünkig teljesen szétzilálódna a hajdani magyar sikerágazat, mert akkor fillérekért megvehetnék a termőföldet és olcsón foglalkoztathatnák a hozzáértő magyar parasztot.
Az is lehet, hogy a megszűnéssel fenyegetett Objektív bosszújáról van szó. Bár a hírek szerint csak a műsor szűnne meg, Bánó Andrást viszont mindenképp meg akarja Peták úr tartani. Tessék mondani, nem lehetne Bánó direkt pártpolitizálása nélküli, ténylegesen csak hírháttér műsorokat bemutató magazinná átalakítani az Objektívet? És nem lehetne esetleg kilenckor sugározni a sokaknak már késői tíz óra helyett?
Az mindenesetre még a képernyő előtt ülők számára is világos, hogy a telekommunikáció minden területén MSZP-és ellentámadás van kibontakozóban. Még a részvénytársasággá alakulás előtt álló MTI-re is szemet vetettek, amire Csapody Miklós hívta fel a figyelmet a minap napirend előtti felszólalásában. Nem érti ugyanis, hogy a rövidesen kiírandó pályázat nyertesének megnevezéséig miért nem maradhat helyben a régi vezetés, és miért kell egy közismerten szocialista újságírót kineveznie Horn Gyulának. (Bár nevet nem mondott, hírek szerint arról a Meruk Józsefről van szó, aki egykor a Magyar Hírlap moszkvai tudósítója volt, de a szocialisták választási kampányát is vezérelte. Később a „hordós” Kurír második embere lett, de etikai okokból távoznia kellett. Egészen a Reform főszerkesztői székéig bukott. Mivel a Bartha Szabó József által felélesztett és felfuttatott hetilap is megbukott irányítása alatt, éppen ideje újabb vezetői állásba kerülnie.)
Még az „SZDSZ-hez közelálló” Kasza László is lemondott, pedig már kezdtük megszokni, hogy szinte minden nap látjuk. Éppen dicsérni is akartam hiszen nemrég szakított egy hosszú hagyománnyal és az egyik tocsikoló műsorában végre nem volt olyan nyomasztó a balliberális túlsúly hiszen Elek István, valamint Tőkéczki László is vendége volt. (Mint tudjuk, ezeket a „vitaműsorokat” általában úgy szerkesztik, hogy csak egy díszvendég van a konzervatív-nemzeti oldalról, akinek érveit könnyedén elnyomja a többség.) Persze a néző nem tudhatta, hogy ez most csak úgy, véletlenül történt, netán új koncepció jele, vagy egyszerűen nem vállalták a témát a kormánykoalícióhoz közelállók. Nekem mindenesetre a televízióban ritkán szereplő Tőkéczki okos higgadtsága mellett Kéri László impulzív kifakadása tetszett. Amikor Kasza rákezdett a szokásos mentegetőzésre, hogy közismert: a világon mindenütt ilyen visszaélésekre került sor korábban, a politológus felháborodottan utasította vissza. „Éppen azért kellett volna ezt elkerülnünk!” A néző pedig eltöprenghetett. Nézik politikusaink az éjszakai vitaműsorokat?
Ha már dicsérek: ismét az operatőrök szemfülessége tetszett a legjobban. Két bravúros megoldásnak tanúi lehettünk az élő parlamenti közvetítések idején. Október 15-én az egyre férfiasabb Ungár Klára felszólalását — szokás szerint — a másik oldal megjegyzései kisérték. A képviselő asszony leállt vitatkozni a közbeszólókkal, és némi női kacérságot sem nélkülöző módon a következőket mondta: „Én nagyon örülök, hogy ilyen izgalmat váltok ki a jobboldalon”. A kép hirtelen váltott és Csapodyt mutatta premier-plánban, amint bajsza alá dörmögte: „Ez azért túlzás.”
November hatodikán pedig Pusztai Erzsébet és Medgyessy Péter meghitt összebújását kapták el. Ekkor győzködte a képviselő asszony arról a minisztert, hogy a kórházak helyzete miatt az emberek életüket látják veszélyeztetve. Úgy látszik ez egyszer megfogadták az ellenzéki segítségnyújtást, mert már a másnapi kormányülésen megtárgyalták a kórház-konszolidációt és a korábbinak dupláját, négy milliárd forintot (öt Tocsik) ígértek meg.
Megemlíteném az elmúlt hetek — szerintem — legjobb, igazán élvezetes és minőségi műsorait is: a Ráday Mihály - Katona Tamás kettősnek október 6-ra emlékező összeállításait. Persze, ezeket a nemzeti identitás szempontjából kulcsfontosságú műsorokat ugyanúgy a többség által nézhetetlen időpontra — éjszaka 11 óra utánra — osztották be, mint tavasszal Vári Attila sorozatát, amelyben Orbán Balázs nyomában kamerával járta be Erdélyt. Újabban Kiss Gy. Csaba kitűnő és teljesen eredeti sorozatát, a Nemzetet teremtő történeteket dugják el vasárnap esténként a kettesen, a Héttel egy időben vetítve. Ezekben a műsorokban van egy közös attitűd: nemcsak a magyar nemzet kulturális és történelmi értékeit mutatják be, hanem korrektül, a megértés igényével tárgyalják a szomszéd népek gyakorta magyarellenes megmozdulásait, velünk szemben megfogalmazott identitását is. Ápolván és tovább vivén ezzel a múlt századi toleráns, befogadó (tehát liberális) magyar nacionalizmus legjobb hagyományait. Ki érti miért kell ezeket nézhetetlen időpontokban vetíteni? Miként Magyar József sorozatát, a Mi forradalmunkat miért az évforduló elmúltával, november 13-án kell elkezdeni vetíteni, akkor is éjszaka fél tizenegykor. Egy azért biztos — gondolkozik el a néző —, nemcsak a kormány, hanem a tévé vezetősége is félszívvel ünnepelte a forradalmat.
Mostanában sokan a legújabb nemzeti pechen, Fa Nándor visszafordulásán búslakodnak. Pedig az Objektív még nyáron, július nyolcadikán előre jelezte a történteket. Ekkor bocsátották vízre a Budapest nevű hajót és Magyar Bálint mellett Demszky Gábor arculatépítő szakemberei is úgy látták jónak, ha főnökük nemcsak az Adriában, hanem Nándi dicsőségében is megfürdik egy kissé. A keresztapa főpolgármester csak harmadszorra tudta a pezsgősüveget összetörni a hajó oldalán, és a riporter megjegyezte: ez nagyon rosszat jelent. A jó memóriájú néző pedig — csak úgy — eltöpreng: miért kezdett Budapest a Demszkyvel?
Sajnos a Híradó ismét korábbi formáját mutatja. Úgy látszik nem bizonyult elég hatékonynak, hogy cáfolta az ellenzék korrupciós leleplezéseit, mert újabban ugyanúgy elhallgatja ezeket, mint a Tocsik-ügy előtt. November 5-én még megemlítette a Varga Istvánnak a Co-nexus ügyeit tárgyaló, Pokorny Zoltánnak az Antenna Hungária külföldi kézre történő átjátszását taglaló felszólalásait, de 11-én már nem szólt a folytatásról. Bagatell is az ügy. A kiváló SZDSZ-es nexusokkal rendelkező Co-nexus csupán négymilliárd forintot (egy kórház-konszolidációt, vagyis öt Tocsikot) érő állami vagyont tüntetett el....
Arról a botrányos esetről sem számolt be, hogy Kuncze Gábor kijelentette: szégyenli magát mert nemcsak a maffia vezérnek (ki)nevezett Prisztással, hanem egyszer még Torgyán Józseffel is lefényképezték. A néző pedig az idei tizennyolcadik robbantás hírét hallván eltöpreng egy kissé.
Szégyelljem-e, hogy ilyen belügyminiszterem van?
|
