Na, itt van a szemlézett cikk. Csak nem a Washington Postból, hanem a The Washington Timesból. És nem Lovas szemlézte, hanem Tóth SZabolcs. De a többi stimmel.

Terjedelmes írásban foglalkozik az amerikai Foreign Affairs haBábjain megjelent és Magyarországgal kapcsolatban súlyos vádakat megfogalmazó Wallander-cikkel a konzervatív amerikai napilap. A lap szerzője, a magyar származású Balint Vazsonyi azután fogalmazta meg kritikáját a cikkel kapcsolatban, hogy Wallander asszonnyal, az ominózus Foreign Affairs-írás szerzőjével, hosszas telefonbeszélgetést folytatott. Vazsonyi szerint alapvetően elhibázott Wallander azon következtetése, miszerint a katonai szövetségben valamiféle politikai kohéziót kellene feltételeznünk (mint ismeretes, a Foreign Affairs szerzője azzal érvelt, ha egyes tagállamok nem felelnek meg bizonyos politikai elvárásoknak, akkor teremteni kell olyan mechanizmusokat, amelyek alkalmazásával az ilyen „renitens" államokat ki lehet zárni. Wallander állatorvosi lóként Magyarország példáját idézte, amelynek előző kormánya - szerinte - antiszemita volt). „Politikai kohéziót feltételezni a kilencéves Szlovák Köztársaság és mondjuk Hollandia között, amely esetben a világ által csodált nemzetállam virágzott már 1600 körül, több, mint naivitás" - jegyzi meg a Washington Times cikkírója, aki szerint a Foreign AHairsben megfogalmazott katonai elvárásokkal is gondok vannak: „Komolyan gundolja-e bárki is, hogy azoknak az országoknak a felvételével, amelyek a mindennapi túléléssel küszködnek, bármit is hozzáad a NATO a katonai erejéhez?" Ezt követően Vazsonyi rátér a Magyarországot ért vádakra, amelyekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy Wallander aszszony forrásait az előző kormány antiszemitizmusát illetően a szerző nem kívánja megnevezni. Vazsonyi beszámol arról, hogy amikor Wallander asszonytól a források felöl érdeklődött, a szerző válasza beillett volna egy kedvelt televíziós showműsor kezdő műsorszámába, de nem egy 1100 éves múltú országról folyó komoly vita keretei közé. „Azért kellett a forrásaira hagyatkoznia, mondta [Wallander], mert semmit sem tud Magyarországról." - idézi Vazsonyi Wallanderrel folytatott beszélgetését, majd megjegyzi: „Úgy tűnik, láthatatlan kéz munkálkodik Amerika biztonságát élvezve, amely minden lehetőséget megragad arra, hogy támadást intézzen Magyarország ellen, rendszerint az antiszemitizmus és irredentizmus »vádját« alkalmazva." Vazsonyi aztán megjegyzi, hogy ezek a láthatatlan erők akkor boldogok, ha kommunisták vagy volt kommunisták vannak hatalmon [Magyarországon]. Miért kéne az amerikaiaknak a kommunistákat előnyben részesíteniük? -teszi fel a kérdést a szerző, aki felszólítja azokat az amerikaiakat, akik így gondolkoznak: lépjenek elő az árnyékból. Vazsonyi szerint az árnyékban lévők jól szervezettek. Jackson Diehl cikkét idézi a Washington Postból (aki szintén antiszemitizmussal vádolta meg a magyar kormányt), aki Vazsonyi érdeklődésére szintén „névtelen forrásaitól származó információira" hivatkozott.

Nem vagyok meggyőzödve, hogy KJ most tökéletesen bölcsen cselekedett, de jóhiszemüségét nem vitatom el.
Ugyanakkor arról sem kell elfeledkezni, hogy ki, ha nem a kisebbségi biztos jelölje ki azt az morális igazodási vonalat, amihez a megelhetősen sok elöitélettel terhelt társadalomnak igazodnia tanácsos.