Az egész vita komikus abból a szempontból, hogy mi itt nyitott szemmel, belülről politikai preferenciáinktól függetlenül látjuk és érzékeljük a a belpolitika folyamatait, ismerjük a szereplőket és megnyilvánulásaikat. Tehát ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy ki sugott Wallendernek, ez a magunkról alkotott képen jottányit sem változtatott.

Ráadásul az Orbánról és kormányáról némileg elrajzolt kép, nem is az antiszemitizmusra, hanem a nagyon is nyilvánvalóan igaz nacionalizmusára volt kihegyezve, aminek emlegetése csak annyiban volt igazságtalan, hogy elmaradt annak megjegyzése, hogy a NATO-ban ez nem is egyedüli, de talán nem is a legsulyosabb ilyen jellegü és a közös fellépés lehetőségét csökkentő konfliktus.