Idézet:
a határozattal egyszerre akarnak megemlékezni az 1944 ősz és 1990. május 2. közötti időszak kivégzettjeiről, politikai elítéltjeiről, internáltjairól, kitelepítettjeiről. Mindazokról, akiket ezen időszak alatt törvénytelenül meghurcoltak, főként az 1950-es évek elején jogtalanul, tömegesen deportált és kitelepített családokról, valamint azokról, akiket az egykori jugoszláviai és osztrák határsávból, vidéki nagyvárosokból és kisebb településekből zárt, alföldi kényszermunkatáborokba telepítettek.
A határozat tisztelettel adózik azon települések lakói előtt, akik befogadták a diktatúra által meghurcolt és kitelepített embereket, ezzel bizonyítva emberségüket - mondta, hozzátéve: az ő példájuk bizonyítja, hogy a zsarnoki rendszer kegyetlensége emberséget szült a magyar emberekben, akik az elnyomás közepette is képesek voltak segíteni egymáson.
"A méltó emlékezés mellett ugyanakkor az is kötelességünk, hogy őrizzük azok emlékét, akiknek a diktatúra legsötétebb időszakaiban is volt elég bátorságuk megőrizni emberségüket. Nemcsak a kitelepítettek, hanem az őket kényszerből befogadó családok a legnehezebb időkben is helytálltak - fogalmazott, hozzátéve: példát kell venni bátorságukról, erőt kell meríteni összefogásukból. Fontos, hogy a diktatúra embertelenségében a kitelepítettek, elhurcoltak befogadására kényszerítettek emberségessége, segítő hozzáállása is a nemzeti emlékezés része legyen - hangsúlyozta a parlamenti államtitkár.
