A pelyva (bef)
Magyarországnak szellemi vezetése régóta nincs. A szent királyok és talán Mátyás és Bethlen Gábor kivételes uralma óta a kormányzóknak, minisz-tereknek és vezéreknek gőzük sincsen arról, hogy
ilyesmire szükségük volna. Már csak azért sem, mert a szellemről sincsen tudomásuk. A szót persze használják: összetévesztik a tájékozottsággal, a szaktudással, az okoskodással, leginkább pedig a fortéllyal.
„ Mi a győztesek és a sikeresek világához akarunk tartozni. Hiszen lélekben már régóta oda tartozunk. ” – vallja nyíltan a mai magyar miniszterelnök egy kormányhonlapon. Délcegen jelenti ily módon, hogy soha életében nem tekintett az érdeknél magasabbra, ezért nem is állt népe oldalán, ahol állnia kötelessége lett volna, hanem a győztesekhez dörgölőzött. Testben és lélekben. Ismerjük a pályáját: tisztként szolgálta a világ legsötétebb titkosszolgálatát, erre máig büszke, a népköztársaság főtisztviselője volt. Többek között az ő felügyelete alatt lopta szét a rábízott nép rábízott tulajdonát az a párt, amelynek küldötteként most a marsallbotot markolja. Szellemi helyzetét és irányultságát Konfuciusszal is leírhatjuk: „ A nagy ember a nemesre tekint, a kicsi a hasznot lesi. ”
Hogy parasztosan is megmondjuk: akinek leghőbb vágya a győztesek és a sikeresek világához tartozni, az lélekben már oda is tartozik régóta, hiszen „ahol a kincsed, ott a szíved is”. Az ilyentől óvakodjék a kicsi, a szegény, a megszomorított, az öreg, árva, az özvegy, az üldözött, az ártatlan, a gyermek, a kirabolt, az istenkereső, az igazságra szomjazó.
Czakó Gábor