Pontosan így van. Tóta W-ről az utóbbi időben mindig egy régi szomszédom jut az eszembe. Tanult ember volt, de velejéig rosszíindulatú. Mindenről és mindenkiről rossz volt a véleménye, ráadásul abban a mély meggyőződésben élt, hogy az ő véleménye az abszolut igazság. Nem emlékszem rá, hogy valaha bárkiről egy fikarcnyi jót mondott volna. Állandóan kint ette a fene az utcán, mindenkit megállított és úgymond "beszélgetés" ürügyén információkat szerzett és kifejtette a rosszindulatú téziseit. Egy idő után mindenki igyekezett elkerülni, ő pedig egyre magányosabb lett és a permanens gyűlölködéstől egyre gyarapodtak az arcán a ráncok. Súlyos epe- és májbetegsége alakult ki (nem véletlenül) és magányosan, megkeseredett emberként halt meg. Félig-meddig gyerekként taszított és egy kicsit féltem is tőle, a halála előtt viszont már kifejezetten sajnáltam.

Lehet, hogy Tóta W. felkapott újságíró, lehet, hogy egy-egy vitriolos böffenete után érez valami beteges kielégültséget, mégis csak egy szánalmas, érzelmi fogyatékos ember, akinek megkövesedett cinizmusa a saját szilárd belső értékrend hiányát hivatott pótolni. Nem szívesen lennék a bőrében, az biztos.

"Azt tartom aggasztónak, hogy a Tóta W.-hez hasonló agresszív deviánsok nem csak úgy véletlenszerűen, alternatív klubokban stb. nyilvánulnak meg, hanem a mainstream mediában, sőt sokszor részei is média fővonulatát képező ujságírói hálózatnak."