2005. április 5., kedd
Görbe tükörben a pápa halála

II. János Pál pápa halálát követően (már azt megelőző időszakra vonatkozóan is) érdemes lesz vigyázó szemeinket a média különféle híreire, műsoraira, írásaira vetni.

Magyarországon köztudottan létezik egy kör, amely nem elégedik meg a demokrácia nyújtotta szabadsággal, azzal, hogy mindenkinek szíve joga, hogy vallásossá váljon, vagy ne, és különböző felekezetekhez forduljon lelki üdvért. Ezen emberek zsigerből gyűlölik a kereszténységet és a katolikus egyházat. Inkább nem taglalom, hogy milyen különféle vádakkal illetik, csak egy történetet szeretnék elmesélni.

1992-ben pápalátogatásra került sor Magyarországon. Az ilyenkor szokásos óvintézkedések mellett a média is megtette sajátos intézkedéseit. Főként az akkor még a Fidesz hetilapjaként titulált Magyar Narancs jeleskedett „magas színvonalúan”. A lap ugyanis Pápa-cápa címmel jelentetett meg egy különszámot, melyben a katolikus egyházfő érdemeit „méltatták” ironikus és gúnyos modorban. A szellemes tréfákat olykor el lehet fogadni bárkivel szemben, sőt szükség is van a felszabadultabb közéletre, de a lapban megjelent provokatív írások és az obszcenitást sem nélkülöző gúnyversek minden határon túlléptek. Többek között ilyenek: Rendkívüli tv-program a cápa tiszteletére a következő műsorokkal „Ferkó gyónni megy” – Magyar bábfilm, vagy Ateista Pista megszívja – lengyel rajzfilm.

Érdekes színfoltja volt akkor az az esemény is ezen provokációnak, hogy Orbán Viktor, aki abban az időben még harcos radikális-liberálisnak titulálódott ifjú értelmiségi volt, azonnal felmérte a helyzetet, és a különszám betiltását kezdeményezte. Orbán mellett Kövér László is dühösen fejtette ki a véleményét pl. Eörsi István blaszfemikus gúnyversei ellen, és hasonló gunyoros módon kérte Eörsit (aki akkor még nem volt teljes jogú „ős-Magyar Narancsos” , hogy ne a Fideszhez közeli lapban, hanem inkább a sajátjában, a Beszélőben mutassa be a különféle agyszüleményeit. Ne felejtsük el, ekkor még Fidesz közeli volt a lap, és Orbán Viktor talán naivan azt gondolta, hogy irányítására vagy közbenjárására a kiadott példányszámok visszakerülnek a nyomdába bezúzásra. Ekkor romlott egyébként meg a Magyar Narancs szerkesztősége és a Fidesz pártja közötti kapcsolat véglegesen. Azt hiszem, Orbán Viktor számára ez volt az első nagyobb lecke és rossz tapasztalat arra vonatkozóan, hogy egyesek hogyan is értelmezik akkor és most is a liberalizmust Magyarországon.

Például úgy, hogy Gyurcsány Ferenc, a jelenlegi miniszterelnök, talán egyedülállóként az összes eddigi európai miniszterelnökök közül, elmegy a Vatikánba a magyarországi katolikus egyházat bírálni (amely katolikus egyház a kommunizmus nyomorúságos évtizedei mellett szégyenteli megpróbáltatásokon ment keresztül, hogy ne használjak erősebb kifejezéseket). Az ifjú szocialisták megfigyelőket küldenek a templomokba a 2002-es választások előtt, hogy szinte besúgó módjára bogozzák ki, hogy mit üzen a pap a híveinek. A Tilos Rádió műsorában pedig egyenes adásban néhány tudatmódosító szer befolyása alatt álló fiatal beszélgetése során az egyik a keresztények kiirtására szólít fel.

Miközben soha egy műsor nem szólt a vallásról vagy vallásfilozófiáról a kereskedelmi csatornákban.

Most pedig lássunk csodát, mindeni erről ír és beszél, a kereskedelmi csatornák egész műsorokat szentelnek a pápa halálának. Mint a varjak a telet, úgy jelzik előre, károgják a halált hozó hírt, amely nézettséget és pénzt hoz.

Ha pedig pénzt hoz a házhoz, akkor már lehet akár jót is mondani az elhunyt egyházfőről, most már lehet a béke, a fiatalok és a felvilágosult modernizáció pápája.

Hiszen halottról vagy jót, vagy semmit.

Se Istene, se hazája. Becstelen ember becstelen sorai.

Lapjuknak:

Tiltakozom az ellen, hogy sorozatosan minden emberi értéket meggyalázó írások jelennek meg szennylapjuk hasábjain. Tiltakozom az ellen, hogy elmekórtani eseteket engednek publikálni. Tiltakozom az ellen, hogy lefizetett bérgyalázkodóik bemocskolnak mindent, ami értékes és nemes. Tiltakozom az ellen, hogy elárulják a tisztességet, a megbecsülést, a megrendülést és a gyászt.

Óvatosan bánnék azért a kritikákkal. A pápai életút ilyen befejezése és annak kommentálása véleményem szerint hozzátartozik ennek a nem mindennapi életútnak a befejezéséhez. Meggyőződésem, hogy a pápa helyeselte volna ezt. Nem azért mert hiú lett volna, hanem a katarzis kiváltásához illetve beteljesítéséhez ez is hozzátartozott. II. János Pál életében is mesterien használta a média adta lehetőségeket és sosem a saját, hanem az egyház, illetve a terjeszteni kívánt eszmék és célok érdekében. Nagyon nehéz lenne röviden összefoglalni, hogy a betegség, az agónia és a halál teljes nyilvánosságának vállalásával a pápa mit akart a világ tudtára adni. Ritkán fordul elő velem, hogy tökéletesen értek valamit, de nem tudom kellően kifejezni, most ez az eset áll fenn. Ebből is látszik, hogy egy kifejezetten intuitív-érzelmi úton sugárzott mondanivaló ez, amit van, aki tudott "fogni" és van, aki nem. Én "fogtam az adást" és szerintem hozzám hasonlóan sok millióan, méghozzá olyanok is, akik nem hívők.

Paradox módon a média harsányságával közvetített üzenet fő tartalma éppen az, hogy a mai elanyagiasodott, mindent pénzzel és gazdasági hasznossággal mérő, külsőségek alapján ítélő világunk figyelmét felhívja arra, hogy vannak más értékek is. A rokkant, hivatását szenvedések árán is ellátó, öreg pápa saját példájával igazolta ezt. A haldoklása és a halála pedig millióknak adott lehetőséget arra, hogy - talán életükben először - döbbenten észleljék, megérezzék a szeretet egy magasrendű formájának létezését, népeket, vallásokat, egymás számára ismeretlen embereket összetartó, szolidaritásra ösztönző erejét.

Nem az volt a lényeg, hogy mi (kinek a halála) váltotta ki ezt az érzést, hanem maga az érzés létezésének érzése és ereje. Ha úgy tetszik - hangozzák bármilyen furcsán -, a pápa a saját ismertségét, szenvedését és halálát "használta fel" arra, hogy ezt az érzést kiváltsa és ennek erejét megismertesse hívőkkel és nemhívőkkel egyaránt. Nem egy idős, beteg ember halála volt az, ami a pápa személyével és a vallással eddig nem sokat törődőkben mély és őszinte megrendülést váltott ki és ami miatt harcedzett, profi politikusok, médiaszemélyiségek hangja is elcsuklott. Ennél sokkal, de sokkal többről van szó.

A vonatkozó, Game over, JP2 című cikk: http://index.hu/velemeny/jegyzet/jp2nekro/