Állambolgár úr szerecsenmosdatása a mai Metro újságban..
http://www.metro.hu/ Véleményemszerint - Bolgár György újságíró, író, költő, a Klubrádió Megbeszéljük című műsorának szerkesztője
Az ember gondolja meg, mit beszél
Nem lehet azt állítani, hogy unalmas miniszterelnöke van Magyarországnak. Gyurcsány Ferenc a hét végén sem pihent, hanem megjelent és szerepelt minden lehetséges fórumon. Beszédeket mondott, nyilatkozott, méghozzá nem a nagypolitikában szokásos közhelyes semmitmondással, biztonságos ismétlésekkel, hanem saját, egyéni hasonlatokkal, megjegyzésekkel, gondolatokkal és néha rögtönzésekkel. Nem csoda, hogy többet hibázott a kelleténél.Olyannyira, hogy utólag kétszer is kénytelen volt elnézést kérni. Egyszer azért, mert Orbán Viktornak címezve azt mondta, hogy a Fidesz elnöke fogja be a száját, ha a nagy költségvetési hiánnyal kapcsolatban nem tud alternatívát ajánlani. Másodszor meg azért, mert egy rosszul sikerült viccben leterroristázta a szaúdi labdarúgó-válogatottat, amely ellen a magyarok halált megvető bátorsággal küzdöttek, de így is csak döntetlenre futotta az erejükből. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Gyurcsány harmadik, szintén figyelmet keltő hasonlata hogy az MSZP 15 éves vérbő asszony, a Fidesz pedig izgága kamasz ugyancsak nem volt a legtalálóbb, akár odáig is juthatunk, hogy a kormányfő nem tudja, mit beszél.
Pedig tudja, és amit közölni akar, alapvetően igaz is, csak igazságainak értékét rontja a meggondolatlan fogalmazás. Hiszen a Fidesz ellenzéki tevékenysége sokszor valóban túlfűtöttnek és gyerekesnek látszik, Orbán valóban folyamatosan egymást kizáró követelésekkel áll elő, a magyar foci pedig valóban rossz vicc. Ám a miniszterelnöknek jobban kell vigyáznia a szájára, mint az egyszerű polgárnak, az egyszerű üzletembernek, vagy akár az egyszerű újságírónak. Ha őt értik félre az ő hibájából , akkor az nemcsak rá üt vissza.Egy jó miniszterelnöknek kényes egyensúlyt kell tartania. Állandóan jelen kell lennie a közéletben, hogy a közvélemény érzékelje: vezetőként mindenen rajta tartja a szemét, ugyanakkor nem szabad túl sok helyen lennie, mert megjelenése és megszólalása óhatatlanul elértéktelenedik, inflálódik. Nagyon helyes, ha a véleményét ki meri mondani, még helyesebb, ha ez a vélemény nemcsak alapos, hanem jellegzetes, egyéni, akár sarkított is, de nem helyes, ha egy kormányfő mindig mindenütt újat és mást akar mondani. Bush, Blair vagy Chirac nem szégyelli, ha legfontosabb mondanivalója rendszeresen ismétlődik.
Mielőtt azonban ünnepélyesen elvernénk Gyurcsányon a port, érdemes mostani kijelentéseit összevetni Orbán néhány ugyancsak hangzatos, és annak idején sok kritikát kapott megjegyzésével, hogy lássuk: ami Gyurcsánynál az alapjában helyes tartalmat rontó rossz forma, az Orbánnál tartalmilag volt hibás vagy akár kifejezetten felháborító. Emlékezzünk csak arra a sértődött kijelentésére, hogy „Európán kívül is van élet”, holott ő is tudja, hogy Magyarország számára nincs, vagy sorozatos rosszízű kitételeire az idegenszívű és idegenszerű kormányról, majd a bankárkormányról, aztán az élettérről, valamint ne felejtsük azt se, hogy szerinte becsületes magyarnak hogyan kellett volna voksolnia a népszavazáson.A Fidesz elnökének miniszterelnökként vagy ellenzéki vezérként tett kijelentései amelyekért persze megkapta a kemény kritikát nem formai, hanem nagyon is tartalmi okokból voltak sértőek emberileg, politikailag, történelmileg. Orbán tudatosan alkalmazta a történelmi katasztrófát okozó, mélyen antidemokratikus nacionalizmus hívószavait napi politikai céljai érdekében. Ez több, mint hiba: bűn. Gyurcsány hibázott és javíthat.
