A honfoglaláskori, sőt a jóval előtte élt őseinknek az ő ősi Istenüktől kapott saját hite volt. (Sok tekintetben „könnyebben hihető”, mint az ószövetség kanonizált szövegrészei. Erre vonatkozólag Máté Imrétől olvasható itt a neten egy, s más, ezen túlmenően az öregúr ezekre a tanokra egyházat is alapított, lásd http://www.yotengrit.com/)
Továbbá mellébeszélsz, mert hogy az volt a fő érvelés (nem saját találmány, csak „megtalálmány” 
, hogy a semmiből valamit létrehozni – azaz teremteni - csak „valaki” tud, akinek különböznie kell a „semmi”-től, mert ha maga nem lenne, akkor csak a semmi lenne, és semmiből „magától” nem keletkezhet „valami”. (Tudom, nem könnyű felfogni, de érdemes erölködni egy kicsit érte, megéri! 
)
Ami az árok partján terem, az nem a semmiből lesz, hanem azoknak a „valamiknek” a következménye, amik már vannak.
Az pedig lehet igaz, hogy a termény szavunk eredetije teremtmény volt, de semmiképpen sem azt jelentette, amit a „teremtés” ma, azaz a semmiből valami létrehozását.
(Lásd például a mostanság divatos, ostoba, üres szólamot, hogy a kormány feladata a „munkahelyteremtés”. Mintha a „kormány” - idegenűl: volán - Isten lenne: „Legyen, és lesz.” )
