[i]Nincs vallás Isten nélkül, még ha személytelen is, és a keletiekre jellemzően, belső útvonalon közelíthető, a tudat középpontjában van, nem kinn ül egy felhőn…
„ … Buddha fogadalmat tett arra, hogy mindenkit magához emel, a Tisztaság Országába, ki nevét oly vággyal ejti ki, hogy ezáltal üdvözülni fog, s ez ígéret miatt az Úr nevének említése valóban azzal az erénnyel ékes, hogy átalakítja a lelket.”
(Simone Weil)

Ha azonban egy kommunista ideológia által széttépett lelket megment az a mondat, hogy nincs Isten (mert hát közben, fáj neki, szüntelenül vádolja - gyűlöli Istent, nincs, de minden baj forrása) akkor mondjuk neki, nincs, menjen maga, nézze - próbálja meg a 100% praxis zazent, majd mikor lényegére ráérez
(ez csak saját maga által legalább 1x kipróbálva megy! )
elég, ha akkor elgondolkozik, miért recitálják a szutrákat, miért, hogy a sok leborulástól bőrkeményedés lesz a homlokukon, a mestereknek is, miért recitálják a patriarkákat – Buddháig visszamenően, akkor már – a lényegi rész által megérintve, talán meg fogja érteni[/i}.