Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:

Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn
A szivem egy nagy harangvirág
S finom remegések az erőm.

Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a "Dichterstimmen" folyóiratnak beküldi.
Le is fordította a következőképpen

Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.

Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. Eddig minden rendben, de egy másik műfordító elolvasta a verset, nem vette észre, hogy magyarról fordították németre, eredetinek nézte és lefordította magyarra, és beküldte egy szépirodalmi lapnak:

Ufer, a zsidó kupléíró
Aludt a folyosó mélyén
Barátja, Herz, biztatta
Hogy ne remegjen, ne féljen.

Egy kis félreértés tagadhatatlanul van a dologban, de ezekben a fene gót betűkben az ördög ismeri ki magát, érthető, hogy a
különben kitűnő műfordító a "südischen" szót "jüdischen"-nek olvasta, azonkívül a Ganges szót folyosónak fordította.
Baj nem is lett volna, ha történetesen nem olvassa a verset egy harmadik műfordító aki magyarról lefordította és beküldte a "Gedicht-Magazin"-nak tökéletes átköltésben:

O, Dichter der alten Juden
Was schlafst du im FluBsalz so tief?
Hörst du nicht den stolzen Herzog
Der dir in Ohren rief?

No, igen ami a folyosót illeti, hát igaz, hogy ha az ember német fordító, nem lehet tekintettel az olyan árnyalatnyi különbségekre, hogy a folyosó és a folyó só nálunk mást jelent. A Herz tulajdonnévről pedig azt teszi fel a fordító, hogy a Herczeg rövidítése.
A Magazin nem is nyomozott a kérdésben tanáros nagyképűséggel, hanem elismerve a poetica licentia jogosultságát leadta a verset.
Igy került a negyedik műfordító kezébe, aki aztán végérvényes magyar fordításban közölte a közben világhírűvé vált költeményt:

A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló termémyekben
Hidd el, ó nyájas olvasó!