"Az a tény, hogy az elmúlt háromszáz évben a fizika rengeteget változott, vizsgálata tárgya, a természet semmit, azt mutatja, hogy valamelyest a fizika szubjektív." (Stephen Weinberg, Nobel-díjas fizikus)

A másik, amit a kiváló Bertrand Russell is ír: mindenünk, amink van... érzéki adatokon alapszik. Ez azt jelenti, hogy a szubjektivitás megfoghatóan, de sokszor letagadottan jelen van. Bizonyos dolgokra ez elfogadható, amikor ismételhető, reproduklható jelenségek megfigyeléseink tárgyai. A megfigyelések sorában azonban lyukak vannak, mert nincs folytonos megfigyelés, akár a kvantummechanika felismerései alapján sem, a Planck-idő a legkisebb intervallum, amely ha kicsi is, de fenyegetően ott lebeg minden észlelés fölött. Honfi mester a megmondhatója, a folytonos és a diszkrét között óriási szakadék tátong.

Ezekbe a lyukakba pedig sok elképzelés, akár a távol-keletiek is, fészket tudnak rakni és ezt a fizikának, vagy más tudományoknak el illik fogadniuk. A tudomány bizonyos értelemben parazita: az érzékelésre alapszik, majd megtagadja azt, hogy hihető legyen. De amit lát, arra érvényes, legfeljebb az interpretáción lehet vitatkozni.