Weöres Sándor írja - a visszautasító érzelmekről (részlet):[…]Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod:
piszkos, pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek maradéka, melyet
előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön
éltető – erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi
sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.
Ami hozzád- vonatkozásban tiszta: fogadd magadhoz;
ami hozzád-vonatkozásban szennyes: ne érintsd; de a rád-tarozót
és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj.
Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértő-képességed
csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen
formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? Tisztítsd ki a gazdagság
iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? Tisztítsd ki
érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell
megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned
annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül,
hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod
nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.[…]
*