Új téma  Új hozzászólás

Gondola főoldal | beállítások | regisztráció | keresés | GYIK | fórum főoldal | moderáció
  előző téma   következő téma
»  gondola Fórum   » Vallás - filozófia   » Hagyományos istenhit, vagy ateizmus?

Ha vissza akarsz térni az előző témához, használd a böngésződ vissza (back) gombját!
   
Fórumunkon a regisztráció szünetel
Téma: Hagyományos istenhit, vagy ateizmus?
Fluctuat
  Válasz | 2006. január 22. 21:14 | Sorszám: 54
Kedves Tiszavirág! Néhány válasz. Ha sokkal kevesebb van a hátad mögött, mint előtted -- s ráadásul esténként elmondod a Miatyánkat --, véleményem szerint ne késlekedj utánajárni annak, hogy pontosan mit imádkozol. Először is azt kellene megkérdezni, hogy mi az ima -- mert ez valami mélyen emberi, hiszen az imádkozó sáskát csak átvitt értelemben nevezzük így (az állatok nem imádkoznak, mint ahogy a méhek sem beszélnek a szó igazi értelmében). Van egy kötelességünk, melyet csak kevesen ismernek fel: spirituálisan, lelkileg is el kell végeznünk valamit. S mint a karrierben, itt is jelentős szerepünk van abban, hogy mire jutunk.

Leveled legerősebb része szerintem a "kijáró hit" gondolata. Ez nagyon erős, nagyon alapos kritika. A visszaélések kapcsán érdemes és élni vele; de van más megközelítés is. Ajánlok egy gondolatkísérletet: tegyük fel (noha nem kell elfogadnunk), hogy van Isten abban, vagy ahhoz hasonló, értelemben, ahogyan a vallás tanítja. Vagyis van egy végtelenül egyszerű, abszolút, személyes lény, aki minden más létezés forrása, eredete, és célja, mivel ennek létrehozásával valamit el akar érni, aminek a tartalmát, helyzetünkből adódóan, nem látjuk világosan. Az ilyen lény sajátos viszonyban van a teremtésével, ahogyan egy művész az alkotásával vagy egy szülő a gyermekével (de még inkább így). Próbáljuk belehelyezni magunkat ennek a személynek a helyébe. Ha alkotása, aki elől ő valamilyen okból félig-meddig rejtve marad (például mert annak szabadságát akarja biztosítani) hozzá fordul és arra kéri, segítsen neki, vajon hogyan fog ehhez viszonyulni? Igaz, a segélykérés sokféle lehet: valaki nagyobb gazdagságot kér, mások a szomszédjuk halálát, ismét mások szerelmük beteljesülését vagy versenygyőzelmet, betegségük elmúlását -- de van olyan is, aki tisztán szeretetet kér, felfogást, megértést, azt, hogy Isten óhajtását végrehajthassa stb. Hogyan visoznul tehát mindezekhez az Alkotó? Először is végtelen szeretettel, mondhatjuk. Másodszor nagyon is racionálisan: annak, akinek szüksége van rá, megadja azt, amit kér, annak, akinek nincs, nem. Az Alkotó -- ebben a hipotzisben -- pontosan látja, mire van szükségünk ahhoz, hogy a célt, amelyért létrejöttünk, betölthessük.

Van ennek analógja is: ha a gyermek a szülőtől kenyeret jér, vajon a szülő követ ad neki? (Jézus hasonlata).

Ebben a felfogásban a kérő ima (petíciós ima, ahogyan szakszóval nevezzük) teljesen érthető, sőt ajánlatos is. A fontos az, hogy tiszta szívvel kérjünk és tisztán azt, ami a legjobb érzésünk és tudásunk szerint nincs ellentétben azzal a ténnyel, hogy magától Istentől kérjük. Ha Istenhez szólunk, eléggé furcsa lenne pl. gonoszságot kérnünk tőle (noha szerencsétlen embereknél ez is előfordul). De kérni jót, jó szívvel, tiszta szándékkal -- lehet, sőt ajánlatos. Pl. Te magad is kérhetnéd, hogy kapj e kérdésekben kellő világosságot és megfelelő akaratot a felismert igazság végrehajtásához. Hiszen nem kis dolog forog kockán --

Másfelől a kérő ima messze nem a legszebb formája annak, ahogyan Istennel együttműködhetünk. Végeredményben azonban mindenképp vele működünk együtt -- akkor is, ha ellene vagyunk vagy ellene cselekszünk, mert Isten bizonyos értelemben az a lény, aki minden rosszból jót hoz elő.

Balogh JÁnost messze tisztelem, de nem az az egyetlen megközelítés, hogy számtanilag mi jön ki... hanem van másik megközelítés is. Ennek lényege az, hogy az emberi élet a legfelsőbb természeti érték, mely egyben túllép a természeten. Ha az emberi faj feltehetően 11 milliárd körül stabilizálódik, ennek oka van, ez nem véletlen, mivel az élet sem véletlen, mint ahogyan az univerzum létrejötte sem véletle. A Nagy Bumm elmélete éppen egy nem véletlen elmélet; s a kozmosz finomhangoltsága (fine-tuning, antropikus jellemzők, rá lehet keresni) bizonyítékát adják annak, hogy nem véletlenül jött létre a világ, ezen belül pedig és főképpen az élet, s legeslegfőképpen az emberi élet. Szxemben a naturalisztikus darwinizmussal nem a a véletlen vagy a struggle for life döntött e kérdésekben...

Életünk és a világ léte valamiképpen egy értelmes egészet képez, melyet annál inkább csodálunk, minél mélyebben felfogjuk. Egy ponton már eszünkbe sem jut rossz papokkal (vagy hazug politikusokkal) foglalkozni, annyira magával ragadó az élet és a létezés csodája.... mely értelmes, mélyen értelmes. És szép... végtelenül szép.

Mindannyian ennek az értelmes létezésnek a munkatársai vagyunk, akik szabadon dönthetik el, hogy részt akarnak-e venni ebben a munkában, vagy nem. Szabadon, mert a legnagyobb dolog, melyet a természetben kaphatunk, az éppen a szabadságunk.

Előzmény: 53

Időzóna: CET  

Új téma  Új hozzászólás       előző téma   következő téma
Ugrás:

Email a webmesternek | Gondola