Az Úristen megmondta az embereknek, hogy a „jó és rossz tudásának fáját” – illetve annak gyümölcsét - saját fogyasztásra szánta. Az Ember pedig – elfelejtkezvén arról, hogy „Isten szeme mindent lát” - természetesen lopott róla!
(Jó, mert a kígyó bedumálta Asszonyának, hogy az Úr attól csak merő irigységből tiltotta el, mert fél, hogy ugyanolyanok lesznek, mint a Teremtő. De szerintem ez csak utólagos magyarázkodás! Honnan tudott volna egy kígyó emberül, nem?
)
Na, ez lett minden bajok forrása.
Hogy azelőtt az Úristen úgy rendezte a dolgokat, hogy csak jó legyen.
Minden!
Azelőtt például úgy volt, hogy amidőn az éhes róka találkozott a kövér nyúllal, mindketten hálát adtak.
A róka azért, mert íme, az Úr nem egy csontsovány egyedet hozott elibe, mert elege volt a száraz nyúlgirincből, a nyúl meg azért, hogy íme, megszabadítja őt az elhízás-okozta cukorbaj és érelmeszesedés gyötrelmeitől!
Vigyázz ember!
Gondolj mélyen bele!
Hatalmas volt az Úrnak az ő bölcsessége, amíg az Ember el nem kezdte a belekontárkodást az Ő dolgaiba!
„Na de mit várhatsz egy műkedvelőtől!?” – kérdé Lutzi Ferkó is, annó dacu.
Nem?