"A vita tárgya egy bizonyos híd, melynek lábát a magyarok eltörték. Ki kell javítaniuk, hogy átmehessenek rajta. Ígérik: megcsinálják „zöld bocfából"... majd „rézólomból”. A németeknek egyik sem kell. Végre azt ígérik: SÁRARANYBÓL csinálják meg. Ezt hitetlen gúnnyal fogadja a másik fél:

„Hun vennétek sáraranyat, kódis magyar népe?”

Korálszerű, titokzatos hangzatokkal válaszolnak a magyarok: „Mi elmegyünk Boldogasszony kiskertjébe”. Vagyis: megerősödünk a hit erejétől. Megkapják az engedélyt, további feltétellel: „Átmehettek a hídon, vámot veszünk rajta”. Megadjuk ezt is, de az új életbe vezető hídon mindenképpen át kell mennünk..."