Nem akarok beleszólni, de az én az, -mondjuk pl. Kazantzakisz szerint- amely elválaszt Istentől, az Éntől, az atmantól, a halhatatlan, szennyezhetetlen, örök lélektől. Az én, amit ego-nak is hívnak, ami múltról és jövőről ábrándozik, hírnévről, pénzről, tehát minden olyan dologról, amit a halál egy szivaccsal letöröl a tábláról. Látszat, ha úgy tetszik.

Azt szokták mondogatni, hogy az eksztázis kinyírja, a háttérbe képes szorítani az ént, legyen forrása önfeledt tánc vagy jó szex, stb.