Idézet:
kedves Klaus, hol van a múlt pillanat? hol a jövő pillanat?
én meg meg vagyok győződve, hogy csak a jelen pillanat VAN.
Az itt és most.
De mielőtt ezt leírtad volna mondjuk két perccel, akkor az a jelened már a mostani múltad, ami szintén hozzád tartozik... A jövő az valóban nem biztos.
Idézet:
És ez bensőséges, mély, szolidáris kapcsolatban van, avval, akiről csak annyit mondhatok: VAN.Esse est Deus. Isten a Lét. (sein?seyn? hogy írják??)
A létezésem a LÉT-tel bensőséges kapcsolatban van-
különleges pillanatban a kettő EGGYÉ VÁLIK
Eredetében [van]. Ἐν ἀρχῇ en arché - ez állapot.
amikor EGGYÉ VÁLIK- eredetében VAN.
Ezzel nekem semmi problémám kedves SenKyse... Viszont ezt azt Istent, aki a létünket biztosítja szükségtelen emberi tulajdonságokkal felruházni, vagy emberként megszemélyesíteni. Számára valójában teljesen mindegy, hogy vagyunk-e, vagy sem... Lásd pl. Nagasakit, vagy Hirosimát. Tett ellene valamit? Tudott ellene tenni? Akarhatott ellene tenni?
Idézet:
"Ajándékba kaptam én
szívembe a tiszta fényt" -
- hát szokás egy ajándékot nem megköszönni, Klaus?
Értelek én, de szerinted van-e például értelme kiállni a napra és megköszönni a Napnak, hogy olyan szépen süt? Vagy a Holdnak, hogy éppen most dagályt okoz esetleg a tengerek egy részén?
Szerintem hiába köszönöd Istennek, számára ez nem jelent semmit, viszont esetleg magadnak okozhatsz megnyugtató, vagy jóleső érzetet. Ezt nem vonom kétségbe...
Idézet:
Nem félek, nem vagyok becsapva, nem hittem el semmit. TAPASZTALTAM. Utána -olvastam hozzá a Bibliát- és döbbentem rá- ez leírva, AMIT TAPASZTALTAM.
Vannak biztos dolgok, amit tapasztalhat az ember, ezt se kérdőjelezem meg, de ne feledd, hogy a tudatalatti és a fantázia összjátéka néha meg tudja tréfálni az embert bizonyos helyzetekben.
