Abban, amiről Babits úr publikált, nem tartom magam kontárnak, viszont az ő megnyilvánulásait kénytelen vagyok annak tartani.

Ki a kontár? Ez jó kérdés, mivel a kontárok sokszor igen sokat tudnak tényanyagban. Tudásuk azonban nincs kellőképp elmélyítve, módszertanukban követezetlenek, esetlegesek, és mindig van 1-2 fixa ideájuk, melyet metodológiailag elfogadhatatlan módokon, bizonyos erőszakossággal, a tények egészleges körét nem figyelembe véve, és különösen a meglevő álláspontokat kellően nem ismerve, vagy egyoldalúan beállítva adnak elő.

Többféle kontár van v. sz.

Van az őskontár, ez semmihez nem ért, Mekk mesteri szint.

Van a közkontár, ebből százezernyi szaladgál, mindannyian ilyenek voltunk egyetemistaként, mert azt hittük, mindenhez értünk, és a professzorunk igazából egy felfújt hólyag....

S aztán van a bőszkontár , aki kombinálja az előző kettőt, kiegészíti néhány elrugaszkodott fixa ideával, kellő erőszakossággal, és 50 évesen is ugyanazt a nótát fújja, semmilyen módszertani, ismeretanyagot érintő fejlődést, kiegyensúlyozottságot nem mutatva. Ilyen bőszkontár volt emlékezetem szerint Papp Gábor (anno, amikor hallgattam), meg Molnár V. József stb.

Egyébként a legnagyobbak is tudnak közkontárok lenni olyan területeken, melyekhez nem értenek. Mivel azonban más dolgokhoz értenek, visszafogottan kontárkodnak

Őskontár ezernyi van, mindenfelé, velük nem kell foglalkozni. Az egyébként, másutt nagyszerű közkontárra példa mondjuk Cantor, a matematikai zseni, aki kiválóan megtanult szanszkritul és még vagy 7 nyelven, s aztán kora vezető teológusaival teologizált magánleveleiben, de soha nem kellően elmélyülve. Viszont amikor a transzfinit kapcsán és az O-végtelen kapcsán teológiai utalásokat tesz, az már nem kontárság, az zseniális intuíció.

Gödel egy igazi tudós volt, mert ő -- noha neki is volt ezernyi meggyőződése, hogy a nem-teljességi formula milyen filozófiai-teológiai jelentőséggel bírt -- soha nem fejtegette ezeket (tudomásom szerint).

Einstein a hegedülésben és a kvantum-mechanikát illetően kontárkodott. Közkontárkodott. Nem egyszerűen nem értett egyet az utóbbival, hanem belekontárkodott.

Paul Tillich meg szinte mindenhez értett. Akármiről beszél, az soha nem kontárság, mert mindig kellő szinten, visszafogottan, ős- és közkontárság nélkül nyilatkozik a saját perspektívájában.

Innen jut eszembe Hans Küng neve. Kiváló biblikus, teológus, aki ráadásul jól ismeri a kortárs kozmológiát is. Szó sincs kontárságról. Miért? Mert módszertanilag kidolgozottan, a saját, ugyancsak jól átgondolt céljaira tekintettel tekinti át az álláspontokat, kellően elmélyülve bennünk, de soha sem vindikálva magának az elsődleges szakértő szerepét.

Ez fontos: a bőszkontár magát mindig elsődleges szakértőnek tünteti fel.