Az ószövetségi legendák rituáljaiban kiemelkedő szerepe van a vérnek, ezzel kenik be az ajtófélfákat, az oltárt, stb.:
Idézet:
Mózes II.
12,1 A páskabárány elrendelése
Azután ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:
12,2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között.
12,3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt.
12,4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból.
12,5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is.
12,6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.
12,7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.
12,8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. 12,13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.
24,5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az Úrnak.
24,6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.
24,7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt.
24,8 Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.
Mózes III.
16,15 Ezután vágja le a bakot mint a nép vétekáldozatát, vigye be a vérét a kárpiton belülre, és úgy cselekedjék ezzel a vérrel, ahogyan a bika vérével cselekedett: hintse a födélre és a födél elé.
16,18 Azután jöjjön ki az oltárhoz, amely az Úr színe előtt van, és végezzen azért is engesztelést: vegyen a bika véréből meg a bak véréből, és kenje meg körös-körül az oltár szarvait.
16,19 És hintsen arra ujjával hétszer a vérből. Így tisztítsa és szentelje meg azt, Izráel fiainak a tisztátalansága miatt.
http://www.zsido.com/dict.htm
A ZSIDÓSÁG SZÓTÁRA
Kápárot - "engesztelések": engesztelési szertartás a -->Jom Kippur előtti napon; kora reggel szokásos, hogy az engesztelő áldozat jelképeként a férfiak egy kakast, a nők egy tyúkot megforgatnak a fejük fölött. Lényege - pszichológiai: az illető, miközben mondja a zsoltárszöveget és forgatja a kakast a feje felett, elképzeli, hogy tulajdonképpen neki kellene - vétkei miatt - hasonló helyzetben lennie, csak Isten végtelen kegyelme teszi lehetővé, hogy a kápárá-kakas helyettesítse.
http://www.or-zse.hu/resp/hallgatoi/friedmann-jomkipur2004.htm
Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem
Jom Kipur
Ez a ceremónia a "bűnbak" fogalmának kabalisztikus utánérzése, abból áll, hogy egy nappal az Engesztelés Napja előtt egy élő kakast (férfinél), vagy tyúkot (nő esetén) a fejük felett vagy gyermekeik feje felett megforgatják, hogy az állatra testálják bűneiket, amik így az állat kimúlásával együtt elmúlnak, bűntelen évet biztosítva a ceremóniát végzőknek.
http://www.pilpul.net/komoly.shtml?x=39255
A nép örül, a csirke hallgat - kaparot
A kaparot (kaporet) szertartása szerint vegyünk egy (nők esetén) tyúkot, vagy (férfiak) kakast, mert nem mindegy ez. Forgassuk meg fejünk fölött és kenjünk rájuk mindent. Hogyaszongya: „Ez az én cserém, helyettesem, engesztelésem. Ez a tyúk (vagy kakas) a halálba megy, én pedig a jó és hosszú életbe és a békébe.” Előtte még egy kis Jób és Zsoltár idézet-keverék citálandó (Zsolt. 107. 10, Jób 33. 23-24).
http://www.zpok.zoldpok.hu/img_upload/6efa9848cd15a64d08ede0783c5a8035/kaparo3.gif
A fej felett önállóan és segítséggel is lengethető a csirke. Az is megengedett, hogy többen álljanak csirke alá egyszerre. Kaparotban gyakorlottak állítása szerint intelligensebb (vagy szédülős) csirkék ilyenkor már nagyon félnek és az emberre piszkítanak, ildomos kalapot viselni.
A lóbálás után a csirkét, ahogy az előre meg lett mondva, levágják, majd a kliensnek adják, aki nem a saját konyhájában süti meg, hanem a szegényeknek adja. Ezzel el is vannak rendezve a dolgok, a csirke bűnökkel megpakolt lelke elszáll, húsa meg a rászorulók gyomrába vándorol. Egyenes derékkal és fellélegezve indulhatunk utána a hosszú nap (tényleg hosszú) liturgikus megpróbáltatásaira, a csirkének köszönhetően ez már úgyis csak formaság.
http://www.ntvmsnbc.com/news/420438.asp
http://www.photozion.com/Stock/Category.asp?category_cd=66&page=1
