"Nos, az Igazi Én az, amely létezett már a menny és a föld elkülönülése előtt, és mielőtt az illető apja és anyja megszülettek volna. Ez az én belső énem, a madarak és a vadállatok, a fű és a fák, és minden jelenség. Ez pontosan az, amit buddha-természetnek hívnak.

Ennek az énnek nincs sem alakja, sem formája, sem születése, sem halála. Ez nem olyan én, ami a jelenlegi fizikai szemeddel látható lenne. Csak a megvilágosodott ember képes ezt meglátni. Arról, aki látja ezt, azt mondják, belelátott saját természetébe, és Buddhává vált.

Hajdanában a Magasztos a Havas Hegyekbe ment, és hat szenvedéssel eltöltött év után megvilágosodott. Ez az Igazi Én megvilágosodása volt. A közönséges embernek nincs hit-ereje, és nem ismert kitartást, még három vagy öt évig sem. De azok, akik az Utat tanulmányozzák, tíz vagy húsz évet, naponta huszonnégy órát is szorgalmasan töltenek. Erős hitet építenek, a bölcsekkel beszélnek, és semmibe veszik a viszontagságot, és a szenvedést. Mint a szülő, aki elvesztette gyermekét, tapodtat sem mozdulnak kitűzött céljuktól. Alaposan átgondolnak mindent, kitartóan vizsgálódva. Végül megérkeznek oda, ahol még a buddhista tan és a buddhista törvény is leomlik, és képesek természetesen meglátni 'Ezt'." (Takuan Szóhó: A korlátaitól megszabadított elme, p91)

(Magasztos: Buddha, Havas Hegyek: Himalája)