noha az aktuálisan tapasztalható világnak nincs szolipszisztikus természete (míg ezt gondolom, lelőhetnek), mégis a kontemplatív realizációs gyakorlatok következetesen, évezredek óta a keleti és a nyugati ezoterikus (a szó eredeti, nem megromlott értelmében, a szerzetesi gyakorlatban)
hagyományban ezen alapulnak
-a jezsuiták lekigyakorlatain meg lehet közelíteni-
ha valaki ezt akarja.
Ebből nem lesz hírnév,vagyon,rang,jobb evilági élet.
A tibeti szerzetesek, akiknek nem volt gond, hogy tudják,lássák, mi van a hegy túloldalán-csak nézték csodálkozó szemekkel, amint az angolok szitává lövik őket. De azt biztos értették:
"Az ÉN világom nem e világból való" egy talán nem is ide való Pilinszky művel zárom:
Pilinszky János:
Fabula
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tiszta szívű állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték
~
