azt mondják, (főként a buddhisták) az élet igazi értelme a halál pillanatában tárul fel- megérti, mi- miért volt- arról a horrorról is, amit vázoltál megérti, mi volt, azt is, hogy mit értenek azon, hogy illuzórikus a világ (nem illuzió:illuzórikus), hogy miért volt fontos a zoknikötő(mi a'? úgy haljak meg,nem tudom?)-és a megismerés -felismerés, a ragyogó tudás, az igazságban való állás, ami boldogságot ad (láttam már hosszú szenvedésből kilépni embert- többször is- GYÖNYÖRŰ! Megrendítően, kathartikusan gyönyörű.) Ezt a kábulat,az öntudatlan állapot-fájdalomcsillapítózott tudat nagyon bizonytalanná teszi- mit csinál egy sportoló, mielőtt távolugrik? nem iszik(vazze,nem bírom,olyan nehéz) nem csukja be a szemét (látni se bírom) .. koncentrál, imádkozik (előtte edzéseken kitartóan fejleszti képességét) és ugrás előtt felfokozza a tudatállapotát, a lehető legmagasabb szintre hozza. és van egy gyönyörű pillanat- közvetlen az ugrás előtt egy dt pontszerű - itt a legmagasabb a tudatszint (ami mindig változik-tapasztalhatóan) és annyiban, hogy itt nincs mozgás- az örökkévalóval és a végtelennel analóg. ilyesmi...
|