Lám, mégis megmozdult benned valami. Nem tudom, hogy szándékosan
hagytad-e ott a bokor alatt a palástot, a bocskaival, és a kabátommal
együtt, de köszönöm, megtalálták.

Bár aznap egész nap szakadt az eső, és alaposan elázott, meg sáros is
lett, s épen ezért alaposan meg is rongálódott, megnyugtattak a
tisztítóban, hogy ha minden jól megy, rendbe tudják hozni. A palást
visszakerült, a bocskai is. Kicsit sáros, kicsit megviselt lett, de
azért az enyém.

Remélem, a lelkiismereted szólalt meg, amikor odadobtad a bokor alá, a
lehető legjobb helyre, mivel a lelkészi hivatal titkárnője arra jár
dolgozni, s ő látta meg. Látod, mégsem vagy te rossz ember. Tudod,
amikor számtalan testvérem a gyülekezetből szörnyűlködött, és átkokat
szórt rád, én akkor sem tudtam igaziból haragudni. Jézus szavai jutottak
eszembe, mindahányszor rád gondoltam, aki a kereszten azt mondta az
Atyaistennek: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit
cselekszenek...“ Azt gondolom, Te sem voltál tisztában kedves tolvaj
testvérke, akkor és ott, hogy tulajdonképen mit is cselekszel.

Eszembe jut egy régi történet, amit elmondok neked, hidd el, hasznodra
válik, ha szívedbe fogadod. Egyszer, egy falusi iskolában híre ment
annak, hogy lopnak. A tanító bácsi megfenyegette a tanulókat, hogy
akinél a lopott holmit megtalálják, az harminc botütést kap a tenyerére.
Megtalálták a holmit egy kislányka szerkrénykéjében, aki árva volt,
nagymamája nevelte, és minden nap messziről gyalogolt be az iskolába. A
tanítóbácsi kihívta őt a katedra elé, és a bottal keményen ütni kezdte a
saját tenyerét. Már a tizedik ütésnél vérzett a tenyere, a diákok
rémülten suttogták - „Mit csinál tanító bácsi?!“- De a tanító kezében
tovább suhogott a mogyorófa, míg rá nem mérte a harminc botütést a saját
tenyerére. Ezután ép kezével gyöngéden odahúzta a kislányt, homlokon
csókolta, megsimogatta szőke buksiját, és szelíden azt súgta neki: „Menj
a helyedre, és soha többé ne csinálj ilyet.“ Kedves tolvaj testvérke,
próbálj meg jó útra lépni azzal, aki érted is, meg értem is
végrehajtotta a büntetést.

Imádkozz, és hidd el, Isten meg fogja adni neked a változást az
életedbe. Én nem haragszom, megbocsájtottam, a palástomat és a ruhákat
köszönöm. Remélem, egyszer találkozhatunk majd, és átbeszélhetjük ezeket
a dolgokat, mondjuk egy pohár bor, vagy egy kávé mellett. Engem
megtalálsz, itt leszek a zsinati épületben még egy darabig, jobbra a
második ajtó.

Kopogj nyugodtan. Isten áldjon, és ne feledd, mindig van egy másik, egy
jobb út.