Az ókor embere, sőt uralkodóinak többsége hitt a Babilonból származó ősi asztrológiában. A német származású Erich Bischoff (1865 - 1936) orientalista és valláskutató a "Kabbala alkotórészei" című könyvét (Theoretische Kabbalah, Berlin, 1913. S.1) azzal kezdi, hogy a kabbala ősrégi időkben, i.e. 3 - 2. évezredben Babilonban keletkezett. Az ószövetségi beavatottak ezeket az ismereteket formálták át szellemi műhelyeikben a monoteista vallásuk számára, amiből a Schemhamphoras, azaz "Isten 72 szelleme" kabbalisztikus teória is származik.

Hogy miért tértem itt ki erre, annak az az oka, hogy a VIII. században héber nyelven megjelent kiadvány, a "Toledoth Jeshu" azt hangoztatja, hogy Názáreti Jézus a csodatevő képességét kizárólagosan annak köszönhette, hogy a jeruzsálemi Templom féltve őrzött titkát, a Schemhamphoras (שם המפורש rejtélyét jogtalanul eltulajdonította. A könyvet a heidelbergi egyetem héber nyelven tudó és azt kutató professzora, Johann Andreas Eisenmenger (1654 - 1704) fordította le németre, amit részletekben meg is jelentetett az "Entdecktes Judenthum..." című kétrészes terjedelmes munkájának első részében (105 - 108. old., 155 - 158. old., 170 - 180. old.). A régi idők folyamán úgymond a jeruzsálemi Templom belső szentélyében, a "Szentek Szentjében" még Dávid által talált kövön helyezkedett el a frigyláda. Ezt a Templom pusztulását követően a magyarázatok értelmében Babilonba szállították át, ahol nyoma veszett. Az említett kőre Istennek 72 neve, azaz a Schemhamphoras volt bevésve, amit a zsidó bölcsek úgy igyekeztek megóvni az illetéktelen személyektől, hogy annak csodatevő erejét hasznosítva a kijáratnál található két oszlopra egy-egy ércből készült oroszlánt (mások szerint kutyát) állítottak. Amennyiben egy beavatatlan megtanulta ott a 72 nevet, és ennek a féltve őrzött tudásnak a birtokában szándékozott a helyszínről távozni, abban az esetben a két oroszlán félelmetes üvöltésének hatására rögvest elfelejtette azokat. A rafinált Jézus viszont egy pergamenre jegyezte fel Istennek 72 nevét, majd azt a lábán ejtett sebbe rejtette, ami az isteni tudás hatására be is gyógyult azonnal. Amikor távozott, elfelejtette ugyan a neveket, de hazaérve kivágta a lábába rejtett cédulát és ismét birtokában volt az isteni misztériumnak. Betlehemben 310 hallgatójának kijelentette, hogy ő az Ézsaiás által megjósolt Messiás, sőt maga a Teremtő Isten is, aki az eget és a földet alkotta. A kétkedő hallgatóságát egy sírjából kihantolt csontváz feltámasztásával és egy leprás beteg meggyógyításával győzte meg, akik attól kezdve Isten Fiának tartották.

Ennek az epizódnak van persze előzménye, Jézus születésének körülményei és a története egészen haláláig folytatódik, de ezekről a későbbiekben lesz majd szó.