Ez már csak akkor lehetne érdekesebb, ha a gyereked is veletek lett volna, esetleg a fazon családja is...kölcsönösen érdeklődtök a családról, közben senki nem ismer fel senkit...Amúgy az én teóriám az, hogy az emberek (különösen nagyobb városokban) egyszer csak egymás szemébe néznek és kiolvassák, hogy "ni csak a másik is dög egyedül van itt, a másiknak is pont úgy hiányzik, egy baráti kézfogás, egy pár "jószó "(vorba buna) mint nekem,,,és ez a "kapcsolat" bátorrá és megszólítóvá teszi a feleket
Ugyan ez a mese, a meglátni és megszeretni villámszerű kapcsolatokban...a két ember csak néz magára...úristen, én nem ez a típus vagyok, nem vagyok én kalandor, nem vagyok egy szoknyapecér...nem is az ...csak kiolvasta a másik szeméből, hogy egy cipőben járnak ,millió ember közt élve az is csak magányos.
