Bekukkantottam ide, csak pár rövid megjegyzést:

"Bizony, a Nemzet(meg)vezető szemmel láthatóan nagyon rosszul viseli, hogy a világ vezető hatalmának politikai elitje nyilvánvaló módon szalonképtelennek nyilvánította, ráadásul, egy bolsevista multtal terhelt, egykori titkos állományu tiszttel szemben. "

Írtad ezt november 14-én, amely előtti napon a fent nevezett világvezető hatalom Bush nevű elnöke gratulált a Truman-Reagan Szabadság díj kitüntetettjeinek...

"Orbán a perrel pont az ellenkezőjét teszi, saját rossz lelkiismeretétől (ha van neki egyáltalán lelke), politikusan fogalmazva, saját a szélső jobbtól el nem határolódó hibás, és civilizált országok által elítélt választsának következményeitől akar torz, és senkit meg nem győző formában szabadulni."

(Az általam) kiemelt mondatocska pontosan rávilágít, hogy miért teljesen fölösleges Hitetlen Tamáskával vitatkozni.

Még az Indexen volt alkalmam megtapasztalni, hogy a jogászokat megszégyenítően precízkedő és körmönfontan szabatos módon megfogalmazott mondanivaló mögött értelmetlen érzelmi indíték, emociomális kolonc rejlik.
Természetesen a hozzászólók döntő többségénél a mozgató érzelmi, ami gyakran és könnyen a felszínre is bukkan. Hitetlen Tamáska azonban úgy tesz, mintha véleményét minden esetben a színtiszta ráció határozná meg, miközben olyannyira érzelmi alapon közelít meg mindent, hogy ha érzelmi alapon valamiről eldöntötte, hogy fehér, akkor lehetetlen bebizonyítani neki, hogy az fekete.
Ennek eredménye, hogy - az egyébként 90%-ban racionálisan megfogalmazott - érveire adott racionális cáfolatok, ellenérvek úgy leperegnek róla, mint ama falrahányt.

Tisztelettel: