A neomarxista már nem hivatkozik Marxra (és Leninre), sőt inkább tagadja, hogy köze lenne ezek szellemi örökségéhez. De mindenáron és körömszakadtáig harcol azért, hogy a 20. század szocializmusai
közül csak a nemzeti szocializmus ültettessék a vádlottak padjára, a nemzetközi szocializmus bűneit pedig relativizálja és nem viseli el a nácizmus és a kommunizmus egylényegűségének gondolatát. A neomarxista toleranciát hirdet és mindenkit tolerál is, aki vele egyetért. Aki pedig alapvető világfelfogását, legfőképpen
pedig uralmi törekvéseit, ill. azok jogosságát bármi módon próbálja megkérdőjelezni, az számára azonnal fasiszta, ill. antiszemita (esetleg még akkor is, ha sem a neomarxista, sem ellenlábasa ( ill. az ellenvetések lényege) nem érintett a zsidókérdésben.
A neomarixsta a holokausztot és az antiszemitizmus vádját politikai fegyverként kezeli és gátlástalanul felhasználja uralmi céljai érdekében.
A neomarxista antinacionalista, mindenkor küzd a nemzeti gondolat ellen. Két kivételt ismer: az Egyesült Államok állampolgárai és a cionizmus esetében.
A neomarxista individualista, károsnak tartja a valódi értékekre épülő közösségeket. Helyesel minden olyan jelenséget, amely a hagyományos társadalmi kötelékek felbomlasztását segíti. Ezért engedékeny a droghasználat kérdésében is.
A neomarixsta aktívan helyesli a deviancia álközösségeit, mint a homoszexuálisok mozgalmát és a hagyományos egyházakat támadó és bomlasztó, újkeletű, agresszív szektákat. A neomarxista a sorkötelezettség eltörlésének igényét is végsősoron a hazafias gondolkodás gyengítésére akarja felhasználni.
A neomarxista a piac mindenhatóságát, egyedül üdvözítő voltát és ideálisan önszabályzó természetét bizonygatja. Ez jól megfelel individualista ideológiájának, hiszen közösségellenes. A maga számára természetesen a kiépített "Belső Párt" informális játékszabályait tartja irányadónak. A neomarxista közbeszerzést hirdet, de az sem tartja nagy bajnak, ha enélkül kapja meg a hatalomban levő hasonszőrűektől megérdemelt jutalmát.
A neomarxista elsődleges fontosságúnak tartja a hírcsatornák, tömegkommunikációs eszközök fölötti monopolhelyzet kialakítását és megőrzését. A hirdetések piacának kézbentartásával az ellenoldal időszakos hatalmának idején is hatékonyan le tudja törni a céljait keresztezni akaró, bár egyébként a piacon sikeres újságokat, rádiókat, stb.
A neomarxista ideológiai és "értéksemlegességet" hirdet, miközben saját ideológiáját és "értékeit" erőszakolja másokra.
A neomarxista támogatja, felhasználja és élteti a konzumidiotizmust, mert a konzumidióták könnyen manipulálható tömege uralmi helyzetét erősíti, a konzumidiotizmus terjedése ideológiai céljaihoz közelebb viszi.
A neomarxista mindenkor "modern" és "haladó", épp mint elődje, a technikai és társadalmi haladás kizárólagos letéteményesének tartja magát.
A neomarxista mestere a szómágiának, a "politikai korrektség" maga alkotta fogalmán keresztül kriminalizál és sulykol. A neomarxista a hermenautikát is gátlástalanul és mesterien használja fel arra, hogy a közbeszéd és vele a közgondolkodás az általa megszabott keretek között maradjon.
