(Elébb aszittem valami paródia, de nem. Megjelent a Vasárnapi Hírekben 2003. dec.28-án...)

A miniszter élre lép

Tavaly ilyenkor Gyurcsány Ferencet a kutya sem ismerte, mármint a politika belső körén kívül, az esztendő végére viszont nemcsak országosan ismertté, hanem országos viták témájává is vált, ami minden politikus álma. Még akkor is, ha e vitában rá nézve nem hízelgő dolgok is elhangzanak, mert -hiába a hatalmas ellenzéki erőfeszítés- nem vált a többség számára negatív figurává. Mi több, amint maga is megvallotta a Mozgó Világnak adott interjújában, voltaképpen sokat köszönhet az ádáz és lankadatlan ellenzéki támadásoknak: jórészt azok -és nem látványos botlások- révén vált közismertté.

Magabiztossága, a politikai siker alapkövetelménye, vitathatatlan, olyannyira, hogy ebből a kevesebb több lenne. Viszont láthatóan sokra megy vele abban a politikai táborban, ahol a törzsgárda éppen a határozottságot kéri számon vezetőitől. Tud és szeret szerepelni, bár szavait nem mindig válogatja meg bölcsen. Azonban jó érzékkel használja ki a posztja kínálta lehetőségeket, miközben -egyelőre inkább kibicként, mint játékoskénet - ügyesen időzítve szól bele pártja partijába is. Ha úgy folytatja, mint az idén, hamarosan tényleg megkerülhetetlen tényező lesz.

Kivált akkor, ha a Gyurcsányt láthatóan már a választási bukás pillanatában kipécéző ellenzék továbbra is amolyan mumusnak tekinti, s folytatja a neki inkább javára váló hadjáratot: minél többet támadják a törvénybe nem ütközött megvagyonosodást, annál gyakrabban juttatják észbe mások gyanús, de kivizsgálni nem hagyott vagyonszerzését. Stílszerűen egy sportminiszterhez, a bizonytalan doppingvádak róla leperegnek, ám megárthatnak azoknak, akik elbliccelték a drogteszteket.

Repülőrajt után tehát Gyurcsány a politikusok közt alighanem tényleg az év embere. S akár a következő esztendőké is lehetne. Vagyona ebben aligha gátolhatja, feltéve, hogy nem megint késve kap észbe, mint az üdülő felajánlásával: már észrevehette, hogy az emberek elnézőbbek a szupergazdagokkal, amennyiben azok adakozóak, mint a piti ügyletekbe bonyolódó politikusokkal, akiknek húzásai az átlagpolgár számára is elérhetőnek -és ekként elirigyelhetőnek- tűnnek. Neki már csak a kicsinyesség árthat, mivel jogosítványa a nagyvonalúságra szól.