A pelyva (folyt 2)
A régi indiaiak szerint a helyes kormányzáshoz az szükségeltetik, hogy az országnak legyen szellemi vezetése. Ez a réteg nem kormányoz, nem politizál, a siker nem csábítja, a hatalomtól tartózkodik, győzni nem akar. Éppen ezért éber, s átlát az érdekek káprázatán, azt keresi szüntelen, ami nem pelyva, nem fél a győztesektől, akik a testet megölhetik, de a lélek fölött nincs hatalmuk, hogy egy jézusi gondolattal kapcsolatunkat jelezzük velük. Nos, a király és a miniszterek, a vezérek, és a kormányzók ezekre a szellemi vezetőkre kell, hogy figyeljenek, fölfelé, máskülönben alantas erők, a hatalom, az érdek és a siker rabszolgáivá válnak, és a népet rosszul vezetik. Méltatlanok lesznek hivatalukra, kasztjukból kiesnek. Indiában csandalának, magyarul sehonnainak, sehova nem tartozónak nevezik az ilyent. Mondhatnánk pelyvának is, magját vesztett, szél so-dorta üres toknak.
|
