Igaz.
De szem elől tévesztette, hogy itt nem
'egy öregember haláltusájáról' van szó, hanem a katolikus egyház feje haldoklik, akinek önként, küldetésként vállalt sorsa teljesedik be ilyen módon.
Nagy ember-nagy küldetést vállalt annak összes szenvedésével, örömével-bánatával együtt.
(Említásképp: Jézus Krisztus is önként vállalta a küldetését, szenvedéseit.)
A pápa soha sem a saját életét éli-halja, hanem az általa
vezetett közösséget szolgálja. Életével és halálával, szenvedésével is. ÖNKÉNT. Ha jobban érthető, feláldozza saját magát 'juhaiért'. Mert Ő a főpásztor. Annak is tartja magát és az is.
Az a baj a Tóth W. cikkel, hogy meg sem próbálja a pápa
életét-szenvedéseit arról az oldalról szemlélni, ahonnan
a hívő katolikusok illetve a pápa saját maga nézi. Mert erről az oldalról nagyon is érthető mindaz, ami és ahogyan történt. Értelmes, teljes élet, amelynek természetesen része a néha ember feletti szenvedés is.
Mi, a hívei, tudjuk és értjük és tiszteljük-szeretjük, példaképnek tekintjük őt mindezekért.
Ezért tartom hibásnak a cikket. Meg a szerkesztőt, aki ezt nekrológként engedte pont ma megjelenni.
Mert egy x. véleményként ez is elmegy. De nem ma, hanem később, a többi vélemény között.
Volt már egyszer hasonló ízléstelenség a Magyar Hírlapban, amikot a halva fekvő Antal Józsefről kjelent meg Lengyel László tollából valami bíráló cikk.
Amiért annak idején ki is hajították a főszerkesztőt.
(Németh Pétert ?)
Tóth W.-t egyébként szívesen olvasom, még akkor is, ha 80 %-ban nem értek vele eggyet. Ez a mostani cikk a mai napon tévedés. Kár volt.
|
