Most tényleg hiába dühöngsz, én nem tehetek róla, hogy te a képes beszédet nem érted.
Hogy az Úrnak sem neme (bár, az Atya azért orientál, és az embereknek eléggé antropomorf elképzelései vannak a "kaporszakállú" Jóistenről, ami egy nőnemű Teremtő esetében komikus látvány lenne, nem?), sem kora, sem boldog őse nincsen, nyilván tudja mindenki, aki szóba hozza, így Tóta is. Ne akard őt egy 30-as IQ-jú valakinek feltüntetni, már ha azt akarod, hogy téged is komolyan vegyenek.
A "gyermekkor" kifejezés elég gyakran utal általában egy "kezdeti állapotra". Egy kapcsolatnak is lehet "gyermekkorra", egy dolgot el lehet cseszni már "kiscsikó korában" és így tovább. Tóta - számomra nyilvánvalóan - nem az Úr biológiai gyermekkorára célzott, hanem arra az időre, amikor még mi is "újak" voltunk neki, és ő is új volt nekünk. Ha akarod, elfogadod ezt az értelmezést, ha akarod, ragaszkodsz a betű szerinti szöveghez és nagyon okosnak érzed magad, mert tévedésen kaptad a szerzőt, ez a te dolgod. De ha az utóbbi a kedvedre való, azt javaslom, ne olvass irodalmi szövegeket, ne nézz csak dokumentumfilmet, különben állandóan tévedésen kapod majd a szerzőket, az pedig erősen rontja a műélvezetet.A parancsolatokkal kapcsolatban nem értem a megjegyzésedet. Ők nyilván megtartják, én (és ahogy értettem Tóta is) éppen arra vagyok kiváncsi, a keresztények miért nem tartják meg, ha egyszer a Bibliában tiltásként szerepel? Ki, mi menti fel őket a betartása alól? Ha erre lennél szíves válaszolni, azt megköszönném.
|
