Bűzlő tetem az ország szemétdombján, porlik-oszlik visszavonhatatlanul.

Az, aki az mkp-mszmp-mszp-t akarta feltámasztani nem lélegzik többé.

Émelyítő szagát mindenhol érezni.

(Nekrológ-féle egy szólamban – karral vegyítve - Bemutató az országos elhantolás után, 2009. Március …

A hulla annyit tett önmagáért hazát hazudván…

Felsorolni mindent szinte lehetetlen.

Mint tébolyult, se lát, se hall e hízelgéstől elvakul…

Már akkor milliárdokat lopott, mikor a szaros kommunista seggnyalói apró morzsákért marcangolták egymást. A szarból hazudta össze nekik a 2006-os választást és a hatalmat. Mindent megtett a hatalomért: szlovák terroristákkal fenyegetőzött, szilvásyval kirámoltatta kádár sírját, annyi a kordon évek óta már az egész országban hogy lépni sem lehet, de most már a kordonok közt is hullaszag terjeng…utat nyit magának a szag a rácsokon is át…röpül….szálldoss

KAR

Már szinte senki nem hitt neki,

kit ostorul küldött reánk az ég ura,

Helytartónak nem ösmeri

közülünk egyik is soha,

mi nem ismerjük el soha,

ez idegen latort, e gazt, soha!

De ő mégis, hősiesen mindent megpróbált. Még a rendőrpalotába is belelövetett. De a sok értetlen kommunistával nem tudott igazi nagy reformokat csinálni.

De őt nem lehetett kicsinálni, mint medgyessyt! Kitartott. Tömegbe lövetett. Szemeket folyatott…Porig égett a remény…

Pökhendin átvette a törpétől, és keresztbe tett karokkal,

eszelősen kiáltozta az alatta fuldokló városnak: Na és?!

Ám most már vége

KAR

Ne tovább, ne merészeld! te pártos, fattyú, gaz!

- azt mesélik, rebesgetik, elszabadult a Gólem és tévedésből –vagy irigységében, ki tudja és kit érdekel ez már- fejbe csapta!-

Egyszerre és mindenkorra hulla lett.

És mint minden hullának
Ennek is egy a sorsa: a rothadás, foszlás, átváltozás, beolvadás…eltűnés.

KAR

Jönnek elő csillogó szemekkel az elnyomottak,

a megnyomorítottak,

hinni nem akarván még:

Hinni kell, mert akarunk hinni. Higgyünk hát!

KAR

Síri csend ül ajkain,

földi sorsa már betelt,

Átkozott volt élete,

átkozottabb véget lelt…

Ártatlanok vérszopója

így pusztuljon, így vesszen!

Testét puszta föld,

Lelkét(?!) a pokol várja most!

Meghalt a cselszövő,

nem dúl a rút viszály,

országunk élni fog,

Most virrad fényes nap.

Bő áldás hullott ránk!

Így vesszen minden hitvány,

s kit balsors oly rég tép,

Szebb hajnalt érjen

végre már e nép!

Új nap kél, ó, magyar!

Meghalt a cselszövő

nem dúl a rút viszály,

országunk élni fog,

Most virrad fényes nap.

Vonulnak hosszú sorokban, kezükben pálmalevelet, frissen kivirágzott ágat…

Higgyetek Testvéreim! Vége a dalnak. Egyszerre és mindenkorra vége! Döntsétek le a megemelt falakat, nyújtsatok kezet egymásnak, kell az újjáépítéshez a sok erős kar!

Énekeljen búcsúzóul újra a kar:

(a hyper modern sosem-látott-fúró-fúrta vég nélküli, istentelen mélységű gödörbe eresztik éppen a dobozt a szörnyeteggel a belsejében)

KAR

Tegnap ez a dal volt

neked szánva

Báb vagy – voltál

Királyunk egy báb

őt dróton rángatják,

a nép mi vagyunk,

bólintani tudunk…

A taps nem velünk jár

Hátul egy árnyék áll,

minden szál hozzá fut,

ő vigyáz minden kaput.

R: Báb vagy, báb vagy te állat.

Ma meg ez: (Záró dal)

Egy emlék valakinek…

meghalt a cselszövő,

meghalt az állat,

a diktátor most már

bálvánnyá válhat,

meghalt a cselszövő,

meghalt az állat

a diktátor most már

bálvánnyá válhat,

állat, cselszövő, állat, cselszövő, állat, cselszövő…

És így múlik, így múlott el….