A modell-hiány az ún. rendszerváltás óta fennálló probléma, ennek is szerepe van abban, hogy sok ember szinte kizárólag érzelmi alapon viszonyul a politikához (ezt neveztem "drukker-demokráciának".)

Nem érti mi is történik, nem látja az összefüggéseket, nincs előtte összehasonlítható modell, nincs mögötte évszázados demokratikus múlt és kultúra, ami eligazítaná a mindennapok eseményeinek értékelésében. Ha nem így lenne, akkor soha nem nyerhetett volna meg három választást az MSZP a maga tehetetlenségével, tehetségtelenségével és korruptságával.

Magyarország a maga felamás rendszerváltásával, a nem csupán politikai téren megmaradt, de hihetetlenül megerősödött posztkommunista garnitúrájával - sajnos - valóban egyedi, még a volt a szocialista országokhoz sem hasonlítható.

Az MSZP nagy részben annak köszönheti a nagypárti státuszát, a három megnyert választást, hogy a maga "drukkereit" (akik sokkal inkább a jobboldal ellendrukkerei, mint a baloldal szimpatizánsai) mozgósítani tudta a médiahatalma kihasználásával.

Most azonban eljutottunk egy olyan helyzethez, amiben a korábbi előny könnyen a visszájára fordulhat. Az érzelmi alapon politizálók fő jellemzője, hogy ellenségképre van szükségük. Erre épített Rákosi és erre épít Gyurcsány is. A hatalmuk megtartásához a kinevezett ellenség elleni permanens harag állapotában tartják azokat, akik erre fogékonyak. Értelemszerűen ez az egzisztenciálisan-szellemileg legfrusztráltabb réteg, akiknek a frusztráltságból eredő haragját a pszichológiai manipuláció fejlett eszközeivel, a média segítségével könnyű átirányítani a politikai ellenfélre és különösen annak vezetőjére.

Ez működik is egy darabig, amíg állandóan van célpont és alkalom a lövöldözésre, másik oldalról pedig sikerül legalább az "egykutyák" szintig fenntartani azt a látszatot, hogy a baloldal hatalomban maradása valamivel jobb, de legalább nem rosszabb az egyénnek, mint a jelenlegi ellenzék hatalomra kerülése.

Most ez a taktika már egyre kevésbé működik. A hét éves kormányzás az első egy-két éven kívül jóformán másról sem szólt, mint megszorító csomagokról és a kormánypártok korrupciós és egyéb botrányairól. Ehhez jön még Gyurcsány arrogáns stílusa, amit szolgaian átvett a teljes baloldali politikus garnitúra. Sok-sok apró és nagyobb sérelem szinte minden társadalmi réteget, szakmát ért az elmúlt évek során, ezek mint a tüskék a köröm alatt egyre jobban szaporodnak és irritálják az embereket.
Az ilyen negatív tapasztalatok sorozata kikezdi a korábbi érzelmi kondícionálás eredményeként berögzült érzelmi reakciókat. Ezen a téren is érvényes, hogy a mennyiség egy idő után minősági változásba csap át, vagyis egyes érzelemből politizáló embereknél robbanásszerűen a korábbival ellentétes irányba tereli a haragot. Ha elegendő ideig tart ez a folyamat, akkor először csak lemorzsolódás, később már több lépcsőben határozott elszakadás formájában erodálódik a baloldal szavazótábora, még az is előfordul, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy nem egyszerű eltávolodással, a nemszavazók táborába húzódással, hanem határozott szembefordulással, az ellenzék oldalára átállással ragál az egyén.

Az első ilyen nagyobb hullám már lezajlott az őszödi beszéd után, de közel állunk ahhoz, hogy bekövetkezzen a következő. Most már a józanabb baloldali kötődésű politológusok, elemzők is egyre többször pedzegetik, hogy talán az MSZP jobban járna Gyurcsány félreállításával és egy előrehozott választással, amíg még meg van legalább a mostani támogatottsága.