Ezen túlmenően azonban a marketing-gondolattal sajnos sok bajom van. Én is sokat éltem más országokban, elég sokáig, Dél- és É-Amerikában, Ny-Európában. Van tapasztalatom.

Tapasztalatom lényege ez: nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki a valóságot oly mélyen, intelligensen, drámai erővel és átfogóan képes felfogni, mint a gondolkodó magyar ember -- amilyen Czakó Gábor író (s itt lehetne másokat is sorolni). Bizony szó sincs "pofára esésről", ha legjobbjaink intelligenciáját, gondolkodását vetjük össze a hollandéval, némettel, a spanyollal stb.

A magyar ember nemcsak mélyen lát, hanem találékony-intelligenciája is kiváló. Ugyanakkor a magyar ember kiszolgáltatott egy drámai hasadásnak testvérei körében -- és önmagában. Ez a hasadás talán történelmi eredetű, nem tudni. De az biztos, a magyar símán hagyja, hogy kilopják a szemét, elvegyék a földjét, megalázzák, meggyalázzák. Elbújdosik a nádasba, a Bakonyba, a világ ezer tájára, magába fordul... De ahol megbecsülik, ott a legkiválóbbak közé kerül.

Mármost a jelzett esetben valóban MÁSRÓL van szó, ugyanis nem látom sem a mélységet, sem a drámaiságot, sem a magunkba-fordulást. Ez tehát nem baj, csak más.

Az Egyház nyert-é a marketing-politikával? Úgy is kérdezhetjük: Sikeres volt-e az Ostpolitik? S itt a válasz egyértelműen az, hogy az Ostpolitik borzasztó volt. S az, hogy a marketing-politizálás következtében az Egyház globálisan nem jutott előre, mert ahol érvényesül, pl. Afrikában, ott a hitközösség vezette, nem az ügyes alkalmazkodási technikák. Ahol e technikákat kiemelten alkalmazták, pl. Ny-Európában, az Egyház perifériába szorult.

Mi ennek az oka? Az Egyház önmegértésének hiányossága. A tradíciók erősek, van újítási vágy is, az önmegértés azonban hiányos. Erre lenne példa az, ha valaki Jézust marketingezéssel gyanúsítja. Kérem szépen: az exegézis két évszázada után ne alkalmazunk ilyen olcsó, protestáns modernizáló értelmezést! Jézus egész alakját a hellenizmus legmélyebb tudása szerint, az egyházi hagyományok fényében kell értenünk. Ne csináljunk Krisztusból bohócot, Schillerből rappert, Beethovenból hip-hopot! Ez előfeltétel! Hanem értsük meg a régiek üzenetét annak teljes mélységében, értsük meg az idők jeleit, és folyamodjunk az egyház legmélyebb bölcsességhez, amely egy korszak végére és egy új korszak hajnalára vonatkozik. Valaminek vége van, valami más kezdődik, az Egyháznak a maga egészét kell adnia ebben, nem pedig marketing-politikát folytatnia helyi és talmi sikerek érdekében.

Tehát ennek fényében kell nézni az én kritikámat. Komolyságot kérek, szellemi színvonalat, teljes odaadást, a történelem, az idők megértését, a rossz nem-alábecsülését (ez mindig veszély, amikor valaki a szépítő-iparból érkezik). A rossz legkomolyabban vétele a kulcs. Erre utal egyébként már a Miatyánk is, amikor e pontnak oly jelentőséget juttat.