Az elmúlt napokban volt a pozsonyi csata évfordulója. 907. július 3-6.

907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében. Bécs akkor még nem létezett semmilyen formában.

A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "...decretum..Ugros eliminandos esse..",

azaz "..elrendeljük, hogy a magyarok KIÍRTASSANAK.. "

Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták megvalósítani mai szóval élve biztosra mentek.

Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen 100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő.

Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.

907 június derekán megindult a támadás amely három oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a 'gyengébb', kb 40 ezres szárny, a Dunán hajókon egy kb 10-12 ezres inváziós csoport + hadtáp, míg az északi parton egy jó 45 ezres főerő, -az elit.

Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész európára kiterjedő felderítő hálózata miatt jóelőre tudott a készülő pusztító háborúról.

A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovast - négy részre osztotta. Az egyenként 10 ezer fős lovas egység neve tümen, azaz magyarul tömény, ez régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos(43), Üllő(41), Jutas(35). Emellett természetesen az egész hadműveletet ő irányította.

Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel tüzijáték és viziparádé keretében szenvedett a technikában 100%-os, az élőerőben kb. 95 %-os veszteséget a hajóhad.

Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált többirányú lovasrohamokat, amelyek hatására maradéktalanul elpusztult mind a 40 000 ember.

A csata utáni éjjel Árpád elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a Dunán kb 35.000 lovassal az ellenséges sereg orra előtt, éjszaka, csöndben!

A fantáziára bízom, hogy ez mit jelenthetett mind egyéni, mind közösségi teljesítményben két napnyi öldöklő csata után.

Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a felkelő napból záporozó többtízezres nyílfelhőre ébredt majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet ellenére szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált rendeződni de a magyar könnyűlovasság üldözésben is hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el.

A vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a királyi őrség és a tartalék, de a színlelt magyar visszavonulással a német üldözők csőbe kerültek, mert a környező erdőkből kitörő magyar lovasság a hirtelen megforduló főerőkkel őket is legázolta. A német király olyan gyorsan menekült, hogy minden értékét, még a trónszékét is! hátrahagyta.
A seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül mindenki meghalt (grófok és püspökök tucatjai).

A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó lett, "Ober Enns" - innen a meséink 'Óperenciás tengere'. valamint hogy idegen sereg 130 évig NEM MERT Magyarország felé fordulni. Csak Szent István idején előszőr, -de akkor ugyanígy jártak a Vértes hegységben!

Árpád fejedelem két fiát vesztette és Ő maga is halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért.

Eltemették tisztességgel titkos sírba, - őse, Atilla közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe - nyugodjék örök békében!