Igen, igen, igen

A föld még lángokban állt,
Ez kegyetlen tél volt.
Fent a vihar elült
S már derül az égbolt.

Lent a mélyből száll fel a sóhaj:
Gyönyörű lesz a világ!
Hát add tovább:

Igen, igen, igen, mert élni kell!
Igen, igen, igen, kiálts most fel!
Igen, igen, igen, aki hallja adja tovább!

Igen, igen, igen, mert élni kell!
Igen, igen, igen, ez az én hitem!
Igen, igen, igen, aki hallja adja tovább!

Nézd, most ragyog az ég,
De te most is csak félsz, miért?
Félsz, hogy valaki bánt,
Hogy szíven talál,
És kész.

Nézz a fényre és nemet ne mondj,
A tagadás álfedezék, és sohase véd!

Igen, igen, igen, mert élni kell!
Igen, igen, igen, kiálts most fel!
Igen, igen, igen, aki hallja adja tovább!

Igen, igen, igen, mert élni kell!
Igen, igen, igen, ez az én hitem!
Igen, igen, igen, aki hallja adja tovább!

Száz szent beszéd helyett egy szó,
Szórd szét a földön, hulljon, mint a hó!

Igen, igen, igen, mert élni kell!
Igen, igen, igen, kiálts most fel!
Igen, igen, igen, aki hallja adja tovább!