Téma: Magyar zene,zene,zene...
|
Strange Deja Vu |
Válasz | 2009. január 02. 21:25 | Sorszám: 418 |
http://www.youtube.com/watch?v=MdqUYASQXjA&fmt=18 Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tűnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
|
|
|